Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Balázs F. Attila: Kulisszák (vers)
miközben az atya a sápadt corpust nyakalta műfogsorával a vér (ó nem a fölkenté) ott pezsgett forrt lüktetett megduzzadt ereinkben és az öntudat szakadékainak szélén vártuk az esti harangozást amikor a templom sötétjében borzongva összebújtunk egyszerre vágytuk és rettegtük megérinteni egymást és hogy nem történt meg ad altare dei nem tudom kinek minek hála de azóta is ott érzem minden templomban (urambocsá) a testi szerelem félreismerhetetlen szagát mely az élet kesernyés örömhírét hozza nemcsak a harangozó feleségének hanem minden elhanyagolt asszonynak és vágyai elől a misztikumba menekülő szűznek in saecula saeculorum íme a messiásgyártás titka szeplős fogantatás melyhez nem szükséges az úr angyala csak egy kis bátorság és húsba hatoló vágy „vegyétek és egyétek“ nyújtották fehéreres kezek a lelki eledelt a súlytalan corpus az ínyünkre tapadt nem híztunk el tőle pedig voltak akik attól féltve orrunk alá dugtak egy listát és szigorú diétára fogták elrontott lelkünket bárányborda olaszosan ürühús paradicsommal borjúcsülök gombával felsál fűszeres mártásai olvastam a étlapon ami az elején még kétnyelvű volt hogy tudjuk mit eszünk azóta mindent megetetnek velünk almával töltött fácán velős töltött csirke etc. (az elsüllyedt város) hol a város melybe belepottyantam azon a januári napon Csorna Sándor szobrán borzas gerle tollászkodik és odaganél szemére hályogot von megvakítja az örök vigyázzban álló halhatatlant Vers
