Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Bohumil Hrabal: Zsebcselek (Kérdező: Szigeti László)
Bohumil Hrabal svine (Fehér disznó) című írását sosem tudta megjelentetni, még az első köztársaságban sem, mert ez a mű voltaképpen Krisztus életének leírása, amelyben Krisztus.és a tizenkét apostol a főszereplő, de Krisztus rablóvezér és útonálló, a többiek meg a cinkosai. Maga a fehér disznó pedig többé-kevésbé Szűz Máriával azonos, tehát az egész történet a kereszténység világában játszódik. Csakhogy ha Klíma persziflázst készített, akkor tökéleteset, és leginkább csak önmagának. És éppen ebből adódik az ő elátkozott volta, hogy csak önmagának s a barátainak írt, az írás önmegvalósítás volt, több csomag kézirat, kazalnyi teleírt lap maradt utána, amit még nem adtak ki. Nem mintha nem jelenhettek volna meg, hanem egyszerűen nem akadt kiadójuk. Klíma szövegei túlságosan lubidri- onisták, ő szolipszista, szakadatlanul azt hangoztatja, hogy én vagyok az Isten, vagyis neki sok minden megengedhető, csakhogy, persze, mégsem minden. Egyetlen csoporthoz sem tartozott. Teljesen kikristályosodott ember volt, Prágában lakott a Krása szállóban, és állandóan szivar vagy pipa lógott a szájában. Amikor Prágában megtiltották a dohányzást a villamoson, attól kezdve csak gyalog járt. És folyton a cseh vidéket járta. Van egy elbeszélése, körülbelül hatvan oldalnyi szöveg arról, amikor Zbraslavból megérkezett Cholupichbe, és a kocsmában ült és írta, amit látott meg amire gondolt, de főleg amit látott abban a kocsmában. Közben sört rendelt vagy negyed liter rumot, mert nagy bohém volt, és a maga ludibrionizmusával egészen olyan, mint egy gyermek. A pálinkamérés küszöbén ücsörgő ártatlan gyermek. SZIGETI: Miközben az olvasásról beszéltünk, eszembe jutott egy kérdés: van-e olyan könyv, amelyet minden évben újból elolvas? HRABAL: Éppen jókor kérdezte, mert a Klíma-leveleket évről évre újraolvasom. Na és minden évben elolvasom a lengyel Bruno Schulztól a Fahéjas boltokat és Lao-cétől Az út és erény könyvéi. Minden évben ez az én áprilisi égzengésektől kísért Tavaszünnepem. SZIGETI: És belőlük indul ki, vagyis Ladislav Klímából, Lao-céből és a hétköznapok egyszerű hőseiből? HRABAL: Inkább a ludibrionizmusból indulok ki. Ladislav Klímánál ez a legfontosabb. Ő kiváló filozófus, mi több, Friedrich Nietzsche folytatójának tekinti magát, és éppen a játékosság mozzanatát emeli ki, pontosabban a játékot - a szó metafizikai értelmében. Az ilyen játék már úgyszólván az istenek játéka, ahol a mindenség a tét, vabanque, ahogy ferblit játszanak, amelyben tulajdonképpen az egész vagyonát teszi kockára az ember, a létbiztonságát, mert azt akarja megtudni. mi is ő maga és mik a többiek. Úgyhogy ha valamit át akarnék venni ettől a Freudtól, akkor az a módszere lenne - a pszichoanalitikai szöveg -, amely közel áll a katolikus fülbe gyónáshoz, és az én gyónásom az írás. Más szóval, én mindig csak az írás révén tudtam meg, mi is az én lényegem. Nekem a fiatal éveimtől egészen máig az az elsőrendű feladatom, hogy mindenekelőtt megírjam a szöveget, amiből utólag megtudom, vagyis a posteriori állapítom meg, mi mindent hordtam össze magamról. Számomra ez a szöveg a nyersanyag, amellyel a későbbiekben dolgozom. Ahogy mondtam, a vágás módszerével, ahogyan a filmet csinálják, egyszerűen ollóval szétnyírom, kivágom, összerakom, s úgy gondolom, ez kissé hasonlít a jó újságírói munkához is, mert nem mindent ír meg az újságíró, csak ami számára lényeges.
