Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Bohumil Hrabal: Zsebcselek (Kérdező: Szigeti László)
Zsebcselek nőm!“, és visszavezetek. így esett meg először és utójára, hogy valamiképp kitűntem az iskolában. SZIGETI: És a felnőttkor küszöbén? HRABAL: Felnőtt koromban, úgy a húszas éveimtől, amikor az egyetemre jöttem, totálisan a könyvek csapdájába estem. Azóta, vagyis a húszas éveimtől, hajszolom a tudást. Mégpedig jó étvággyal. Sőt, megszállottan olvastam az antik filozófusokat, a kínai költőket, s így válik számomra a régmúlt jelenné... SZIGETI: Ön író és filozófusokat olvas. De hogy van ez az egyszerű emberrel? O miért olvas és miként olvas? HRABAL: Talán pontosan úgy, ahogy én. Saját szája íze szerint válogat, mi felel meg a lelkiségének, a stílusának, annak, ami már gyermekkora óta benne van, és annak megfelelő irodalmat választ. Tehát az általam jól ismert tájakon, Cseh- és Morvaországban az olvasás természetes valami. Ha itt megjelenik egy könyv, amelynek értéke van, tüstént szétkapkodják. Ha sorban álló embereket lát egy könyvesbolt előtt, pontosan tudja, hogy ott egy sikerkönyv lesz, vagy olyasvalami, ami érdekli a cseh olvasót. És egyre megy, hogy az illető munkás, vagy diák vagy értelmiségi; én ugyanis olyan országban élek, amelyben nemzedékek tucatjai tudnak már írni-olvasni. Úgyhogy ma mindenki sebész szeretni lenni, és senki sem akar lapátolni... SZIGETI: Miből fakad ez a könyvéhség? HRABAL: Nem tudom, de ebben az országban közszükséglet az olvasás, míg mondjuk egy másik országban nem az. Valaha regen Piccolomini kardinális jelentést küldött Rómába egy olyan megjegyzéssel, hogy ezen a földön, tudniillik Prágában, amiként megállapíthatta, az öregek és az egyszerű fehérnép is jobban értenek a Szentírás hoz, mint a római bíborosok. Ha Ön bekalandozza Prágát, láthatja, hogy a villamoson minden harmadik ember alszik, és minden negyedik olvas. Nemcsak újságot, hanem könyvet is, és az emberek olyan szenvedéllyel merülnek el a könyveikben, hogy ez már szemet szúr. Hogy honnan ez az éhség, nem tudom. Nem tudom, honnan került a nemzetbe, bár tudom, hogy más nemzetek is olvasnak. Az első, amit az ideérkező külföldiek észrevesznek, hogy az átlagemberek sokkal tájékozottabbak, mint ahogy elképzelték. Vagyis, hogy az egyszerű embereknek van saját kis könyvtáruk, amelyben eligazodnak, amelyben úgy átlagszinten megrágtak bizonyos európai és egyetemes problémákat. A csehek sokkal jobban, mélyebben tájékozottak, mint mondjuk a németek, a cseh ember valahogy a tájékozódási vágy megszállottja. SZIGETI: Úgy vélem, Budapesten, Bécsben vagy Varsóban ugyanaz a helyzet: a villamoson minden harmadik ember alszik, és minden negyedik olvas. HRABAL: Igen, ez talán abból következik, hogy valamilyen közös tudathoz tartozunk. minek is nevezhetnénk - ez egy bizonyos Közép-Európa, amely néhány nemzetből halmozódott egybe, és a zsidók is közéjük tartoztak. Ezek a nagyvárosok, Budapest, Bécs, Prága, Brünn, Krakkó tulajdonképpen zsidó elemekkel volt átszőve. A hajdani Ausztriában a hatéves zsidófiúk már betéve tudták a tal- mudot. Figyelje meg, hogy ahol több nyelvtudat hatása metszi egymást, ott mindig tenyészik a kultúra. Egy brünni vagy egy prágai egyszerűen kénytelen volt olvasni.
