Irodalmi Szemle, 1990

1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)

A nem-szlovák jelenség

b) a rezsim elnemzetlenített és „nemzetek fölötti“ lényegéből, mely szerint a nemzeti az internacionalizmusnak alárendelt;

c) a rezsim totalitárius jellegéből, mely szerint a nemzeti érdekek és szükségletek a hatalom érdekeivel és szükségleteivel szemben alárendeltek;

d) a nemzetiségeink nemzeti önmegvalósításának lehetőségeit limitáló törvényből.

Ebből is látszik, hogy a létező szocializmus nemzeti és nemzetiségi politikája elsősorban hatalmi - utilitarista jellegű; ebből kifolyólag az általa okozott sajátos nemzeti és nemzetiségi elnyomás ma nem mint önmagáért való cél lép fel, hanem inkább mint a saját hatalmi, nemzetek fölötti érdekei érvényesítésének mellékhatása.

Ad 2) Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy vajon beszélhetünk-e specifikus nemzetiségi elnyomásról a területünkön élő valamely nemzetiség kisebbséggel kapcsolatban, a létező szocializmus nemzeti és nemzetiségi politikájának ezeket az alapvető tényezőit szem előtt kell tartanunk. E kérdést tabuként kezelik, ami egymástól igen eltérő csoportoknak az érdeke. Ilyenek a hatalmi szervek, a nemzeti beállítottságú hazai szlovák disszidensréteg, a rendszerhű szlovák értelmiség, a szlovák emigráció.

A hazai létező szocializmus hatalmi szervei a leginkább érdekeltek ebben. Bizonyítja ezt azonnali, éles és ideges fellépésük Duray ellen, amikor ő a magyar problémákat szellőztetni kezdte. De igazolja ezt saját tapasztalatom is.

Attól az időtől kezdve, hogy a pozsonyi állambiztonsági szervek tudomást szereztek a szlovákiai magyar kisebbség helyzete iránti érdeklődésemről, az érdekelt nyomozók nem csekély erőfeszítéssel próbáltak meggyőzni cselekedetem helytelenségéről. Ez a probléma - szólt az indoklás - mindkét fél teljes megelégedésére megoldódott, és csak a Duray-féle „uszítok“ akarnak nemlétező kísérteteket megidézni. Nemzeti húrokat pengettek: „De Kusý úr, hát nekünk, szlovákoknak ebben össze kell tartanunk!" Bármilyen okból idéznek is be. nem felejtenek el újra meg újra visszatérni erre a kérdésre. Sőt. megajándékoztak a Kulturális Minisztérium említett brosúrájával - „A nemzetiségek Csehszlovákiában" -. hogy magam győződjek meg az igazságról, és hagyjak fel a további vizsgálódással. Mindezek után a végső benyomásom ilyen: ez tabukérdés, amit nem szabad bolygatni.

Meglepő számomra, hogy lényegében ugyanilyen hangokat hallatnak a másik oldalon is - olyan emberek, akik egyébként nagyon kritikusan szemlélik a mi létező szocializmusunk totalitárius politikáját. Ebben a kérdésben mintha nem lennének kifogásaik a mai rendszer és annak nemzetiségi politikája ellen; legfeljebb néhány apró szépséghibáját látják, egyébként azonban állítólag minden a legnagyobb rendben van. S ha valakinek mégis kétségei vannak, akkor hivatkoznak a történelemre, a rejtett (magyarországi) és nyílt (nyugati) irredenta imozgalmakra. a magyar nemzeti jellemre, a magyarországi szlovákok helyzetére és óva intenek... Mit nem akarnának ezek a magyarok - mondják csodálkozva és főleg elkeseredetten -. hiszen úgy élnek itt. mint Marci Hevesen. A háttérben ott az intő ujj: ha valaki ezt a kérdést bolygatni kezdi, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Az egész argumentáció azonban kikerüli a lényeget, vagy egyenesen téves.