Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Böszörményi János: Előítéletek helyett (Újabb adalékok a földrajzi nevek eredetvilágához)
BÖSZÖRMÉNYI JÁNOS ELŐÍTÉLETEK HELYETT (Újabb adalékok a földrajzi nevek eredetvizsgálatához) A földrajzi nevek, mindenekelőtt azonban a folyó-, a táj- és a helységnevek fontos helyet foglalnak el minden nép nyelvkincsében, nemzeti kultúrájában, identitástudatának megőrzésében, mert a földrajzi környezet éppen a nevek világával közvetíti, alakítja és formálja a lokálpatriotizmus érzésvilágán át a tágabb haza, illetve a távolabbi táj szeretetét. A hazát jelentő, azt megtestesítő földrajzi térség névanyaga a nemzeti önismeret egyik forrása, ugyanakkor a nemzet tudományos életének is kiapadhatatlan tárháza: a nyelvészek a nevek etimológiáját vizsgálva nyelvtörténelmi következtetésekre juthatnak, a történészek a hiányzó történeti kútfők forrásaira lelhetnek, míg a néprajz, de még a térképészet is, fontos ismeretek birtokában juthat a földrajzi nevek elemzése során.1 A helynevek eredetét kutató szakembereken kívül a múltja, származása iránt érdeklődő egyént is érdekelheti, hogy kik voltak ősei a térségben, avagy mit is jelent annak a helységnek, tájnak neve, ahol született vagy ahol élete zajlik. A helynevek a település keletkezéséről és az alapítás körülményeiről is meggyőzően vallanak, így a névadó birtokosról, vagy éppen a telepítő személyéről, az alapító népről; olykor pedig az egykori természeti viszonyokra, az őslakosság foglalkozására és régebbi jogi helyzetére lehet belőlük következtet- ni.Bár a települések, sőt egész vidékek népessége az évszázadok során a forgandó szerencse következtében akár többször is változhat, kicserélődhet vagy keveredhet, a földrajzi név, főként egy-egy település megjelölése megtartja az eredeti elnevezését, mert az újonnan érkezők átveszik azt, akár olyan módon is, hogy némileg saját nyelvükhöz idomítják, így a földrajzi nevek gyakorta állandósulnak, mint az adott térség népessége.3 Az eredetinek tekinthető, tehát a legrégibb helynevek, még akkor is, ha a névadó etnikum időközben eltűnt, éppen állandóságuk vagy a nyomon követhető alaki változásaik következtében mindennél maradandóbban közvetítik a múlt üzeneteit.4 Az egyes tájegységek elnevezései ugyancsak tükrözhetik azokat az impériumváltozáso- kat, amelyek az adott térség történelmi-politikai államjogi helyzetének változásaiban bekövetkeztek. A földrajzi nevek alaki módosulása általában csak egy hosszabb történelmi folyamat következménye, és rendszerint a nyelvfejlődés vagy a beszélt nyelv változásait tükrözi, esetenként azonban a hatalmi tényezők - az impériumváltozás következtében - meghatározott szándékkal változtatják meg a térség településeinek elnevezéseit. A köznyelvbe művi úton belekerülő és a lakosság számára idegen elnevezések ellenérzést okozhatnak és megzavarhatják az őslakosság azonosságtudatát, nemzeti önismeretét, mert bizonytalanná tehetik kötődését. Nálunk például évtizedek óta vita tárgyát képezi az is, hogy a Szlovákia zömmel magyarlakta déli területeire alkalmazott „Felvidék“, illetve a „felvidéki magyarság“ meghatározás mennyiben helyes vagy pontatlan, netán „egy megtévesztő nyelvi manipuláció következménye“5, hiszen ezen az országrésznyi területen élő magyarság - tehát akikre a „felvidéki