Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Zbigniew Herbert: Cogito úr szörnyetege; Cogito úr elidegenedései; Miért a klasszikusok; Az ízlés hatalma (versek)
•Zbigniew Herbert ledöngölt porondon szeretne megmérkőzni a szörnyeteggel hajnalban kimegy az álmos külvárosba elővigyázatból magával visz egy hosszú éles tárgyat kihalt utcákon hívogatja a szörnyeteget ócsárolja a szörnyeteget provokálja a szörnyeteget mint vakmerő portyázó aki mögül hiányzik a sereg így szól hozzá:- gyere elő te szemét te gyáva a ködön át csupán a semmi roppant pofáját látni talán végül mégis kiáll erre az egyenlőtlen harcra aminek ha lehet hamar kell végbemennie mielőtt még leterítené lábáról az erőtlenség a közönséges a dicstelen halál mielőtt a formátlan rém megfojtaná Cogito úr elidegenedései Cogito úr karjai közt tartja feje meleg amforáját testének többi része el van rejtve csak a tapintás látja
/
