Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Kozma Szilárd: A Vízöntő küszöbén (vers)
Kozma Szilárd Mert meghitt ünnepeink helyén a Véres Szamár* valósága tombol, s a kommandóműsorok forgatása alatt rendőrbotok vizslatják a derűjétől fosztott embert, dialektikus trükkökkel hamisítva múltját a tömegméretekhez illő héroszias műemlékeken. Mert értelmünk zavarát minden napra megigéző színes szédültek műsorát bá- mulgatjuk tompán, s az egzotikus ábrándokon széttört szeretetünk hiányzó rendjében a rendszergyártók személyt nem ismerő monstrumával tévesztjük magunkat össze. Mert a vadászmámort olcsó szeszekkel locsolva most is elcseréli lelkünk szabad akaratát a robotoknál veszélyesebb személytelenségre. Mert atombunkereket építünk a Semminek bégetve, és tudományos patkányjárataink lövészárkaiból merengjük a jövőt, mialatt bűzlik hazafias gyávaságunk karmai közt az Élet!xx Mert antarktiszi testvériségek nevében biztatjuk magunkat a szomszédgyűlöletre, többes számú tenyészetünk nullamaszkjai mögül. Mert rügyfakadás misztikája helyett robottechnológiát csodálunk, s a birtokvágyat titokban ölelve, a pusztuló természet gyökerét cibáljuk a gazdasági bravúrokhoz kötött rémállamok nagyobb dicsőségére! Hát miért hagyna ki bennünket szábványmoslékából ama nevezetes NÉVTELEN? III. ÓDA A SZEMÉLYTELENSÉGHEZ Áve, Machiavelli reneszánsztanait modern korunk álmodott embere javára felújító Cézár! Te nyüzsgéseink epicentrumait mindig jól bemérő lángész! Áve, szokott félelmünkből kötött hálóinknak húzogató Virtuóza! Szamárindulóink nagyfejedelme, aki megtanítod kesztyűbe dudálni gyönyörvágyainktól rángatható tömegeinket! Ó, dicsőség hát neked, isteni vezérünk, aki a közbűnözés gyávaságát kormányelvvé tökéletesíted; sakkmestere az érvényesülésnek, aki terrorlépésekben spekulálva folyton hatalmadat álmodod a végtelenségbe, hogy retusált arcképeddel teremthess egységet a mindenségben, akárcsak a Boldogság hónává kikiáltott rabtelepeken. Áve, személytelenségünk pompázó terméke. Te, hatalomzenékben mindig győző Pojácakirály! (Csíkszereda 1988. V. - 1989. II. x Szentkuthy Miklós: Szent Orpheus Breviáriuma. IV-ik kötet. xx „...abban, hogy a világ egy bolondokháza, egyáltalán nem vagyok ártatlan. Nem, ezért én felelős vagyok. “ (Hamvas Béla: Karnevál, negyedik függönybeszélgetés.)
