Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Marin Sorescu: Idegkasztrálásdi (egyfelvonásos; Szlafkay Attila fordítása)

Idegkasztrálásdi ION Ugyan, hova gondol? Lakbérszámla. Felszólítás, hogy fizessek. Most már legalább egyvalami világos előttem. PROFESSZOR Mi világos? ION Hogy nem lett vonat a házamból, (feláll, fogja a táskát és ki akarja hajítani) Azt hittem, kicsit többet ittam a kelleténél és ahelyett, hogy hazaérkeztem vol­na, valami tehervonatra szálltam... Vagy ma éjjel, épp alhattam talán, a házakat vonatokká nyilvánították... De most (mutatja a cédulát) itt a bizonyíték. Lak­bért fizetek, (győzelmesen) Fizetnem kell. Felszólítottak! Ez a legnagyobb bizo­nyosság! PROFESSZOR (elveszi a táskáját és visszateszi) Emberke, térj magadhoz! ION (Magához tér) Igazad van, talán kissé hevesebb voltam a kelleténél, (szé­gyenkezve) Remélem, azért a hangom nem volt túlságosan bántó... PROFESSZOR Ó, egy kissé. Az idegek apró kitörése, mellyel őseink fertőztek meg bennünket. Természetesen, minden rossz szándék nélkül. De ne kenjünk mindent az őseinkre. ION Remélem, most már te sem hiszel abban a vonatféle oktondiságban. PROFESSZOR De, én rendíthetetlenül ragaszkodom az álláspontomhoz. (a széket még inkább az ablak felé húzza) Ma már egyre nehezebb az ablak mel­lett helyet találni. ION Elég nehéz. Mégis, ha logikusan mérlegeljük a dolgot, minden mellettem szól. Annyi éve lakom itt. Itt alszom, itt élek,itt.. PROFESSZOR Meglátszik, hogy sose voltál nagyobb utazáson. ION (szégyenkezve) Ez igaz, talán ez lenne az első. Egyszer ugyan utaztam négy napig oda-vissza. Két napig oda - egészen a végállomásig s amikor le kellett volna szállnom, elnyomott az álom. Aztán két nap vissza. S négy nap múlva ugyanott voltam, ahonnan elindultam. Azzal a többlettel, hogy jól meg­tört a fáradtság. PROFESSZOR És most az utóbbi években - valid be - éreztél efféle fáradtsá­got? ION Egyáltalán. PROFESSZOR Mert a távolságok megnőttek. Ne feledd, rövidesen vár a világ­űr. És már mások az utazási körülmények. Sokkal kényelmesebbek. Csak mész előre és már nem is érzed. A szavaid idézve, úgy képzeled, hogy otthon vagy. Csak az előrehaladás alig észlelhető zúgását hallani. Tapasztottad-e valaha a fü­led a padlóra? ION Nem. PROFESSZOR Rajta! (Ion megteszi, hallgatózik). Nos, mit hallasz? ION Mintha ismét veszekednének. PROFESSZOR Kik? ION Az alattam lévő lakók. Már megszoktam. PROFESSZOR Ne törődj vele. Ez nem több egy múló incidensnél. Ha jobban hallgatózol, az ajtócsapásokon, kiabálásokon, szidalmazásokon túl kiveheted a haladás alig észlelhető zúgását. ION Akkor hadd hallgatózzam még egyszer, (hallgatózik) PROFESSZOR Nos?

Next

/
Thumbnails
Contents