Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Marin Sorescu: Idegkasztrálásdi (egyfelvonásos; Szlafkay Attila fordítása)

Marin Sorescu MARIN Tetemes erőfeszítések! ION Tetemesek. MARIN És minden irányban. ION Minden irányban. MARIN Nemzedékek áldozták életüket a boldogságodért. Épp az előbb ismer­ted el, hogy boldog vagy a házadban. ION (visszakozni akar) No nem éppen... Az erkélyen, néhanapján. MARIN Mindannyian el kell ismerjük, hogy az erkélyek léte a verejtékezés megkoronázása... (Az ajtó hirtelen nyílik, belép a Professzor.) PROFESSZOR Elnézést, van itt egy üres hely? (Ion és Marin értetlenül néznek.) ION Tessék, parancsoljon. PROFESSZOR Azonnal. Csak behozom a csomagom, (kimegy s egy behemót táskával tér vissza) Magukkal tartok én is. MARIN (zavarodottan) Mi nem megyünk sehova... ION (megrángatja a kabátujjánál fogva s odasúgja) Pszt! Ki tudja, ki ő. Ne tégy elhamarkodott nyilatkozatot, (hangosan) Mi is arra megyünk, amerre mindeki. MARIN Evidens. Méghogy nem megyünk sehova - mi előre megyünk! PROFESSZOR Én csak néhány állomást megyek. ION (értetlenül) Állomást? (kitör belőle a nevetés) Fantasztikus! Miféle vonatot keres? PROFESSZOR Amelyik itt megy át. ION (tovább nevet) Uram, ön fantasztikus ember! Ugyanis most egy lakóház­ban van. PROFESSZOR (körülnéz) Komolyan? Hát ez aztán nagyszerű, (nevet) MARIN (fuldoklik a nevetéstől) Nagyon jó. Hallod, a te házaddal akart elmen­ni egészen... ION Akármilyen pompás is a házam, kerekei nincsenek. MARIN Nincsenek. PROFESSZOR Mégse állhatok itt táskával az utasok lábán. Fölteszem. ION Hova? PROFESSZOR A hálóba. (föleszmél) Ja, persze! Minthogy ez nem vonat, nem utazófülke, így háló sincs. Ez a dolgok vaslogikája. (Ion felé) Akkor is fölszerel­hetett volna egy hálót. Háznak ház, de hova teszi a vendégek csomagját? Hova teszem az enyémet, ha itt nincs egy megfelelő háló? (fölemeli a hangját) Be fo­gom panaszolni. MARIN (békülékeny hangon) Ha nincs is, azért lehet csinálni. Elvégre házi­gazdák vagyunk, vagy mi a fene. Azon az öt percen át, amíg velünk lesz, majd igyekszünk, hogy jól érezze magát. (Ion felé) Nem tudsz szerezni valami zsine­get? Meg néhány lécet? ION 0, hogyne elvégre lakóházban vagyunk! (kimegy és hozza a kellékeket, Ma­rinnal együtt hálót eszkabálnak) Kész! (letörlik az izzadságot) Tényleg jobb így. Csodálkozom, miért nem jutott eszembe korábban. MARIN Nem volt rá szükséged. De nézd, ahogy a probléma felmerült, úgy meg is oldódott. Az élet mindent megold.

Next

/
Thumbnails
Contents