Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Berényi József : A legitimizmus regénye (Rácz Olivér: Vasszegekkel veretel)

Berényi József

donképpeni csúcslegitimizmus, a maga arcátlanságával, gátlástalanságával. E fejezetből megtudhatjuk, hogy a ’68 januárjában megindult változások csupán „túlfűtött hisztériában eltöltött hetek“ voltak. Megtudhatjuk, mennyire a romlott nyugat (különösen az emigráns csehszlovákok) hatására robbant ki ez a „hisztéria“, hogy a „sötét madár“ januári megjelenése óta még a „bölcsőde és a gyermekjátszótér (is) szent kötelességének tartotta sommásan elítélni mindazt, ami 1948 februárja óta történt“. Megtudhatjuk, hogy maga Pákh is részt vett „divatba jött“ akcióprogramok megszerkesztésében, bár már akkor megkérdezte a „káros szovjet módszerek“ kiemelésénél, hogy: „Biztos, hogy a módszerek voltak károsak? Nem lehetséges, hogy az alkalmazásuk módja volt rossz és felületes?“ (Nem tudhatjuk, R. O. itt pontosan mire gondolt, de kétségkívül felületes volt a szovjet módszerek alkalmazása, hiszen hol voltunk mi az igazi Gulágoktól. a szellem igazi sztálinista megnyo- morításától...)

Megtudjuk azt is, hogy a szovjet csapatok megszállásakor Pákh „hosszan“ fellélegzett. „Hiszen nem történt egyéb, mint az, amire vártunk.” Csehszlovákia megmenekült attól a több mint reális veszélytől, hogy az emigráns csehszlovákok beváltsák kiáltozásaikat: „Nemsokára hazamegyünk! Visszavesszük a gyárainkat!" Megtudhatjuk, hogy az igazi háborgók. „a nyolc-tízezer főnyi tömeg - javarészt tizennégy-tizennyolc éves suhancokból áll (bőven akadnak közöttük 10-12 éves farmernadrágos lányok is: a kamaszok ezeknek akarnak imponálni)". Megtudhatjuk, hogy a szovjet megszállók mennyire „udvariasak“, „saj- nálkozók", „mosolygók", az egyezményeket szigorúan betartok, míg velük szemben mindent megszegnek.

Az viszont már mégiscsak felháborított, mikor azt olvastam, hogy „a tömeg - hihetetlen. mennyi hosszú hajú, ápolatlan, züllött külsejű fiatal suhanc és lány van közöttük - időnként meglódul", és a velük szemben álló „rendőrkordon sápadtan állja a rohamokat“. Azt hiszem, ez a mondat a könyv „csúcsa". Megannyi történelemhamisítás előzi meg és követi, én mégis azt hiszem, ez a gondolat „sikerült" a legjobban. Igazán szeretném megkérdezni a szerzőtől, állt-e már sápadt rendőrkordonnal szemben, vagy honnan a jó fenéből veszi ezt a képtelenséget. Sajnos, nekem nemrégen többször is sikerült ilyen helyzetbe kerülnöm (annak ellenére, hogy nem tartom züllött alaknak magam). Sápadt rendőrt ellenben nem láttam, egy egész rendőrkordonnyi sápadtat pláne nem. A sápadtság mindig a túloldalt jellemezte. De nem kérdezem őt meg. hiszen a szerző a „véletlenül életben maradt nemzedék" tagja, s kétségkívül többet szenvedett, mint az én generációm. Ez azonban senkit sem jogosít fel arra. hogy az utána következő nemzedékeket szinte válogatás nélkül lefasisztázza. lincstömegként állítsa be. annak minden jószándékát elhallgassa, forradalmi követeléseit semmibe vegye, meggyalázza; képviselőit megvádolja (lásd: az „ifjú délceg mérnök nyaralójában" „éjszakánként ájulásig tartó tivornyák folytak"); eltörölje a különbséget a forradalmasító hatalom és támogatói, valamint bizonyos utcai megnyilvánulások közt. amelyek egy átmeneti időszakban, húsz év diktátori vezetés után a feloldatlan feszültségek hatására törnek elő. S ha már a szerző 1968 kellemetlen ragadványait emlegeti. miért nem a valós - a könyve által megcélzott réteget érintő - falfcliratokat említi, mint például: Magyarok a Dunán túlra! Folytathatnám még a „Megtudhatjuk..." sorozatot, idézhetném akár az egész fejezetet, hiszen a legitimizmus, az ortodox kommunizmus áthatja minden sorát, elvegyítve apró emberi, családias, „lélekemelő" behatásokkal. Azt hiszem azonban, hogy ez teljeséggel felesleges lenne, inkább összegzésként zárjuk le: Ez a regény az 1989. november 17-éig fennálló hatalmat legitimizáló próbálkozás, s mint ilyen, külön kitér a számára legnagyobb veszélyt jelentő 1968-as „prágai tavaszra"; felvázolja annak ködösített és hamis eseményeit, megpróbálva demoralizálni, lehetetlenné tenni azok mozgatóit, meggyalázni eszményeiket, melyek úgyis csak szétzúzni akarták - fizikailag és morálisan - az évtizedek óta felépített és virágzó társadalmat. Ezen belül foglalkozik a szerző az ő generációját követő fiatalok manipulálhatóságával, bűnrészességével, morális felmorzsolódásával, majd fizikai pusztulásával. Mindez a legitimizmus az írói világ else-