Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Berényi József : A legitimizmus regénye (Rácz Olivér: Vasszegekkel veretel)
BERÉNYI JÓZEF A legitimizmus regénye Rácz Olivér: Vasszegekkel veretel „Az idő megteremti a maga embereit, akár a föld a termést. A jó termést meg a rosszat is... De van úgy, hogy a dudvának kedvez, káromkodhatsz, amennyit akarsz, elburjánzik az egész hétszentség.“ (Rácz Olivér) A XIX. században egy új eszmei áramlat alakult ki: a legitimizmus vagy legitimista historizmus. Tetőfokát Napóleon bukása után, a restauráció, a Szent Szövetség idejében éri el. Ideológiai alapja a felvilágosodás és a francia forradalom hamis beállítása, jelentőségének elhallgatása. Eszménye a francia forradalom előtti állapotokhoz való visszatérés, a mozdulatlanság, a középkor társadalmi berendezésének magasztalása. Történelmi felfogása olyan nyugodt, észrevehetetlen fejlődésen alapul, amely a társadalom hagyományos, legitim berendezkedését nem változtatja meg (főleg nem tudatosan). A legitimizmus célja az arisztokrácia restaurációs politikájának támogatása, méghozzá oly módon, hogy megnyerje magának a feltörekvő polgárokat is. Fő képviselője Chateaubriand, az áltörténeti, hazug, idillikus képek alkotójának mestere. A legitimizmus alacsonyértékűsége ellenére igen nagy hatású államforma volt. Bár hazug volta minduntalan kiütközik, mégis szükségszerű kifejezőjévé vált egy korszaknak, a res- tauáricó korszakának. A XX. század második felében Európa keleti részén a történelem megismétli önmagát: a totális diktatúrák ellen hatalmas tömegek mozdulnak meg. Forradalmaik azonban sorra elbuknak. Megindul a „modern restauráció“. A kommunista pártok előhúzzák a Szent Szövetség már felhasznált módszereit, hogy hatalmukat megőrizhessék. A feladatok adottak: a megroppant, egyigazságú ideológia újraélesztése, a forradalmak és azok vezetőinek demoralizálása, a tömegmozgalmak leverésekor alkalmazott taktikák és megoldások helyességének igazolása. Rácz Olivér Vasszegekkel veretel című könyve része ennek a „modern restaurációnak, modern legitimizmusnak“. E könyv, reméljük, egyik utolsó szalmaszála volt a kommunista hatalomnak, hiszen megjelenésének évében, 1989-ben már maga a jelen cáfolja meg' történelmi állításait, eszmei alapját, fölöslegessé téve ezzel szinte bármiféle kritikát is. Csakhogy, minél közelebb van valami hozzánk, annál inkább a húsunkba vág. Egy regény szólhat rólunk is, egy magyar regény állhat igazán közel hozzánk, de egy csehszlovákiai magyar regény mi magunk vagyunk, a mi sorsunk, eszményeink, vágyaink, csalódásaink, küzdelmeink, hangulataink ábrázolója. Számunkra, a kisebbség számára az irodalom egzisztenciális erővel bír. Feladata többek közt megismertetni az olvasóval a múltat, tükrözni nemzete életét. Tudvalevő, hogy az elsekélyesedésre itt sokkal nagyobb az esély, éppen az említett egzisztenciális szükséglet miatt. S ha ez az elsekélyesedés még áligazságokkal is párosul, akkor ez már bűn, hiszen kis régiónk olvasótábora - éppen helyi jellegük miatt - ezektől a könyvektől és szerzőiktől várja problémái megoldását, a nép életé
