Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Kiss László Kazinczy: Hont megyei levelező-társa: Majthényi László (tanulmány)

Kiss László

lehtősége áll, különösen 1786 után, amikor is II. József császár megerősíti őt hivatalában, és egyúttal megadja neki az alispáni hivatallal járó császári és királyi tanácsos titulust is (Magyar Hírmondó 1786. évf., 125. old.). Sajnos, Hont megye ipolysági levéltára a II. világháború során szinte teljesen megsemmisült, elvesztek Majthényi alispánságának dokumentumai is, s így a csak nagyon töredékesen fennmaradt anyagból nem állapítható meg: mikor hasonlott meg Majthényi Bécs politikájával.

Valószínű azonban, hogy e meghasonlás már 1784-ben elkezdődött, amikor II. József nyelvrendelete a németet tette hivatalos nyelvvé Magyarországon. A rendelet a megyék tiltakozását váltotta ki, köztük Hontét is, amely többek közt arra hivatkozott, hogy a latin Magyarországon nem tekinthető holt nyelvnek, hiszen éppen e nyelv használata különbözteti meg a nemzetet (értsd: a nemességet) a nem nemesektől s a nőktől (idézi Molitor Ferenc: II. József, a császári Don Quijote, 1987, 290. old.). Valószínű az is, hogy a tiltakozó levelet Majthényi fogalmazta. A magyar korona Bécsbe szállíttatása, majd a magyar alkotmány fundamentumának számító nemesi megyerendszer felszámolása 1785-ben tovább fokozta a megyék antipátiáját a „kalapos király“ iránt. S bár Majthényi számára az egyéni boldogulás és karrier útja nyitott - életrajzírója, Gyürky szerint a királyi udvari kancelláriához már ki is volt nevezve -, ő mégis a megyei nemesi ellenállás pártján marad. Mint ismeretes. II. József reformterve egy erős, német nyelven kormányzott, egységes birodalom megteremtésére megbukott - a császár közvetlenül halála előtt kénytelen visszavonni rende- letei többségét. Az 1790 nyarán, a török előtti idők óta újra Budán összegyűlt diéta követei diadalmámorban ünnepük „győzelmüket“, nem sejtve még, hogy a II. Lipót rövid uralkodása (1790-1792) alatti szabadabb légkört Ferenc császár abszolutisztikus rendőrállama váltja majd fel. A budai országgyűlésen Hont megye egyik követe az alispán Majthényi László, aki ettől kezdve az 1808. évi országgyűléssel bezárólag tizennyolc éven át Hont megye diétái szóvivője. Közben - Ferenc császár hatalomra jutása után - 1793-ban megválik az alispáni hivataltól.

Izgalmas kutatói feladat lenne - bár korabeli források hiányában valószínűleg már megoldatlan - annak felderítése, milyen kapcsolatok fűzték Majthényit a jakobinus mozgalomhoz. E kapcsolatnak, tudomásunk szerint, jelenleg csupán egyetlen „tanúja“ ismeretes: Kazinczy! Ö jegyzi fel 1795. január 31-ről a Fogságom naplójában: „... Mindég ablakomban állék, míg a kiskapu nyitva volt. Mely nagy vala örömem, látván, hogy locumten- tiális consiliárius Majthényi László gyalog mene el ott. Nagy barátja vala Hajnóczynak, De Hajnóczy sem vallott.“ E jelenet köszön vissza az 1803. március 3-án Puky Ferenc nógrádi alispánhoz írt Kazinczy-levélből is: „Consil. Majthényi forog elmémben az Uram Bátyám levelének vétele ólta. Ő általa ismertem Uram Bátyámat e részről, nála látván 1793-ban valamelly interessans munkáját. - Jelentse nála tiszteletemet s mondja meg, hogy rabságomnak hat első holnapjaiban ő vala az maga, a kit ismerőseim közzúl láthaték. 1795-ben 31. Jan. azon kis ajtó előtt ment-el szürke bárány prémű kávészín posztó bundácskában, a mellyen nekünk, kik a Franciscanusok volt Klastromjokba valánk rekesztve, a kemen- czefűtő fát hányták-bé. Örvendeztem látásán. Még most is látom fekete bajuszát.“ (Kazinczy levelezése, III. kötet, 579. sz. levél)

E két Kazinczy-„tanúvallomásból“ annyi szűrhető le, hogy a „locumtentiális consilia- rius“ (helytartósági tanácsos) Majthényi barátja volt a jakobinus szervezkedés kulcsalakjának, a nem nemesi származású Hajnóczy Józsefnek. A Majthényinál csupán három évvel idősebb, modori születésű ügyvéd hivatalból is ismerhette Ma-jthényi alispánt, hiszen 1786- ban a felvilágosult II. József a nem nemesi származásúak számára is megnyitotta a közéleti pályán való érvényesülés kapuját. így lett Hajnóczy 1786 és 1790 között Szerém megye alispánja, tehát a honti alispán, Majthényi kollégája. De találkozhattak a budai, már említett, 1790-es országgyűlésen is, ahol Majthényi megyei követként, a közben - II. József halálával - hivatalából elbocsájtott Hajnóczy pedig Széchényi Ferenc gróf tanácsadójaként vett részt. S talán annak tudata is fokozta kölcsönös szimpátiájukat, hogy Hajnóczy nyila