Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Kiss Irén: Gyöngyfűzés, avagy: a mellérendelés diadala; Júlia a metróban (versek)
KISS IRÉN GYÖNGYFŰZÉS, AVAGY: A MELLÉRENDELÉS DIADALA Nyájasan rám köszön, s helyet szorít a Mester, az öle telve szikrázó gyöngyszemekkel. Kezében villogó tű - kegyetlen elmeéle, s az átfűzött fonál a logika szeszélye. Mutat egy gyöngyszemet - szivárványos, rezeg, aztán szavakba rázza a tűnő képzetet: „A mindenség lehet ez a gyöngy itt magában, ha jól megforgatod, s egyedül lóg a szálon. A szikráit betűzve nyerhetsz olyan beszédet, melynek hallgatására kevés az emberélet. Vagy itt ez az újabb gyöngy: a csillámlása más, és itt a harmadik - megint külön varázs. Ám életet nem kapsz külön mindegyik szemhez: az egyről ne reméld, hogy egyszer végtelen lesz. Ha léted nem tágulhat, zsugorítsd meg a tért! Aztán lemérheted, szorgalmam mennyit ért.“ így buzdított a Mester. Fogta ördöngös tűjét- ó, fájdalmas és véres volt a műtét a gyöngyszemek szívét mind általdöfte zordul (van emberszív, mely e látványra nem csikordul?) és áthúzta rajtuk démoni fonalát, míg a kínzott sereg csatasorba nem állt. Végül csomót kötött rájuk, s a véres éket átvetette fején, míg csak nyakán nem fénylett. Én meg vállamra őt, mert fáradt volt nagyon. Azóta lovagol a hátamon. Hogyha nyom, s bánatom elnyögöm, rögtön fülembe béget: „Én elhoztam neked a teljességet!“
