Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Szászi Zoltán: Egy szájbarágott, szőnyeg alatti generáció (kispróza)
Szászi Zoltán habos ég fenekét nyalja a szél aki szeret az sokat nem beszél- és a többiek reggelente jógával, kávéval, pálinkákkal, eszmékkel kezdik a napot, ilyenek, vagyok?- a farkasok is, én is, te is, ő is, a meleg is, a betűközök is, a pont is, ami a befejezett mondat végén áll, az is fél. a magány közönnyel párosul, rettentő germekük az unalom.- kit nem ér se jobb, se balszerencse s fogát nem rontja cukorka mert nincs neki annak mi marad ha ostroma nem sikerül s a vár hamaráb eldől mintsem ő akarja- apa azt mondta, hogy neki X mondta, hogy neki Y mondta, hogy engem bedugnak egyetemre, utána apa főnöke, Z mondta, ha X mondta, hogy Y mondta, hogy engem megdugnak, ő engem bedug valahova, ha ő is, de erre apa...- szereted őt? könyvszagával, beesett vállaival, szemüvegével? nem akartál tőle semmit? na ne játszd az eszed!- óhajtás csupa halott ó illúzió unalmas s a szó játék- kidobva házak melegéből terek négyszögéből országok határaiból kóválygás uram adj utat- mit láttunk a világból? valahol megszállták az egyetemek legfelső emeleteit, tiltakoztunk ez meg amaz ellen vagy éppen miatta, néha értelmetlennek, máskor valami vad, igazi létnek tűnt.- és aznap a tüntetésen sokan megismerkedtünk, de nekem valahogy feltűnt, hogy teljesen más vagy, mint a többi, hogy nem csak hülyeségből jöttél, és dúdoltuk Lennon őrizd a békét dalát, s teljesen megrészegedve magunktól, a lelkesedéstől meg az alkoholtól, vertük a földet és akkor már üvöltöttünk.-lelkesebben, fiúkák és leánykák! lelkösebben, ha lehet! az árnyékok is félnek egyedül, a himnuszokat nem szólóénekeseknek írták, vajon meddig bírnád egyedül énekelni?!- klasszikus veretű csizmák dörömbölnek kinyílnak még a konzervek is
