Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - FÓRUM - Kultúra, átalakítás és demokratizálás

a szocialista világban és a hazánkban lezajló, történelmi jelentőségű társadalmipolitikai folyamatokat — a cselekvő elkötelezettség és a problémákat nyíltan feltáró, konstruktív bírálat szellemében kötelességének tartja, hogy részt vegyen abban a párbeszédben, amelyre — az 1989. február 3-ai ülésről kiadott közlemény szerint — a CSKP KB Elnöksége a „Kultúra, átépítés, demokratizálás” cím jegyében szólítja föl a művészeti élet képviselőit.

Kapcsolódva a fent említett közleményhez, állást foglalunk tehát a társadalmunk jövőjét — s ezen belül is elsősorban a szlovákiai magyar társadalom jövőjét

— alapvetően érintő átalakítási és demokratizálási folyamatok mellett, leszögezve, hogy:

I. Társadalmi-ideológiai és közéleti síkon

1) támogatjuk a CSKP XVII. kongresszusának határozatait és mindazokat az Intézkedéseket, amelyek a gazdasági mechanizmus, a társadalmi élet, a politikai intézményrendszer átépítésére, korszerűsítésére, továbbá a szocialista demokrácia elmélyítésére irányulnak;

2) támogatjuk azokat a progresszív törekvéseket, amelyek — a szovjetunióbeli tapasztalatokból kiindulva — egy új, az eddiginél árnyaltabb, reálisabb, kritikusabb társadalmi önszemlélet jegyében maximális teret adnak a közéleti és sajtóbeli ,,glasznoszty”-nak, s amelyek olyan társadalmi-politikai légkört alakítanak ki, amelyben a társadalmi csoportok érdekkifejeződése és érdekképviseleti aktivitása természetes módon, az eddigi gyakorlatnál szabadabban nyilvánul meg;

3) "azonosulunk a CSKP politikai irányvonalának azzal az elvével, mely szerint a szocialista önigazgatás és a szocialista demokrácia kiteljesítése a sajátos helyzetű társadalmi csoportok érdekeinek, illetőleg az össztársadalmi érdekeknek az összehangolása révén valósítható meg;

4) e stratégia dialektikájának szellemében egy sajátos helyzetű társadalmi csoportnak — a szlovákiai magyar etnikumnak — az íróiként kötelességünknek tartjuk, hogy kötődve mindazokhoz az eredményekhez, amelyeket a nemzetiségi kérdés megoldásában a CSKP 1948 óta napjainkig elért, nyíltan és őszintén rámutassunk azokra a kérdésekre, amelyek a nemzetiségi politikában is megnyilvánuló pangás, önelégültség, a problémákat egyszer s mindenkorra „megoldottnak” deklaráló antidialektikus magatartás, a bürokratizmus, a lenini nemzetiségi politikától idegen szubjektivizmus és voluntarizmus következtében megítélésünk szerint fölül- vizsgálásra, rendezésre és megoldásra várnak.

II. A nemzetiségi kérdés jelenlegi állapota és megoldandó problémái

' lj Állásfoglalásunk az 1968. október 27-én elfogadott alkotmánytörvények szellemében kifejezi azt a meggyőződésünket, hogy a szocialista nemzetiségi politikának meg kell(ene) haladnia a polgári demokratikus rendszerek által garantált nemzetiségi jogokat, s ezen túlmenően biztosítani kell(ene) a szocialista rendszer kínálta lehetőségek maximális kiteljesítését. Megítélésünk szerint — ahogy azt a lenini nemzetiségi tézisek megfogalmazzák — a többségi nemzet(ek) internacionalizmusának nem elegendő csupán arra kiterjednie, hogy deklarálja a nemzetiségek formai egyenlőségének az elvét. Ezen túlmenően létre kell'ene) hoznia egy olyan társadalmi-politikai légkört, egy olyan — nagyvonalúan kiépített — intézményhálózatot, amely — mint Lenin írja — ,,a nagy nemzet részéről ellensúlyozná az életben ténylegesen kialakuló egyenlőtlenséget (...) Ezért a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított engedékenységet és békülékenységet inkább túlozzuk el az adott esetben, semmint megfordítva”. (V. I. Lenin: A nemzetiségek,