Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Soóky László: Názáreti II. Jézus (abszurd játék)
Soóky László JÚDÁS I. Miben vagyunk? Erről nem volt szó... KUCSERKA 66. (Rezignálton) Most aztán már biztos, hogy kibontom a kon- tyomat... Ilyen barmokat is csak részegen formálhattam a saját képemre. (Kirobban.) Hülyék! Barmok! (Pihen, fegyelmet erőszakol magára.) A feltűnés elkerülése végett azt kellett volna mondanotok, természetesen feltűnés nélkül, hogy igen, láttunk egy elefántot, az imént sétált erre rózsamintás napernyővel... (csevegve) Tehát nem láttak erre véletlenül egy elefántot, rózsamintás napernyővel? JÚDÁS I. Én az utóbbi időben egyetlen olyan elefántot sem láttam, amelyik rózsamintás napernyővel sétált volna. KUCSERKA 66. (Reménykedve) És milyen elefántot láttál, te félresikerült gyermek? JÚDÁS I. Semmilyen elefántot nem láttam, Atyám... KUCSERKA 66. (Sírva) Vizet, sört, bort, pálinkát, szódabikarbónát, mert menten megüt a guta. Rosszul vagyok, Isten, segíts! GÁBRIEL (Unottan) Segíts magadon, Atyám, hiszen te vagy az Isten! KUCSERKA 66. Ez igaz... ez igaz!. De nem itt, érted? Itt inkognitóban vagyok, és Kucserka 66. Dezső a nevem, érted? JÚDÁS II. Dezső a neve! Érted? GÁBRIEL Akár értem is... Persze az én fő feladatom az, hogy fújjam a trombitát. JÚDÁS I. Hát én kiszállok! Én ilyen inko-izékben nem veszek részt. Arról volt szó, hogy klikkülést tartunk, itt meg a tisztességes besúgót valami inko-marhasá- gokkal ijesztgetik! Meg aztán az elefánt is, a rózsamintás napernyővel... már kezd az agyamra menni... KUCSERKA 66. A klikkülés, az igaz. De ahhoz az inkognito is kell. Értitek? Azért kérdeztem a napernyős elefántot, hogy elkerüljük a feltűnést... Gondolkozzatok egy kicsit: kinek jutna eszébe elefántot keresni itt a strandon? Na? BÍRÓNŐ (Öntudatosan) Neked! Neked, Atyám! KUCSERKA 66. Igaz, igaz! De rajtam kívül még kinek? Na? (Csend.) Hát nektek... A feltűnés elkerülése végett, álcázásul. JÚDÁS II. (Csillogó szemmel, felvillanyozódva) Álcázás? Milyen álcázásról van szó? KUCSERKA 66. (Magához inti őket.) Azt kell eltitkolnunk, hogy mi itt a Názáreti II. sorsáról döntünk. Azért van szükség a feltűnés elkerülésére, hogy álcázzuk magunkat, hogy inkognitóban legyünk... S ezért kell napernyős elefántot keresnünk... Értitek már? JÚDÁS I. Hogyne... És aki megtalálja az elefántot, milyen jutalmat kap? KUCSERKA 66. (Összeesik.) Nem, ez nem lehet igaz... (Nyugtatja magát.) Nem kap semmiféle jutalmat, te drága, együgyű gyermek, mi ugyanis most egy képzeletbeli elefántot keresünk. JÚDÁS II. Képzeletbeli elefánt... Képzelem, milyen lehet... Az persze mindjárt más! Rózsamintás napernyővel... Mit szólsz hozzá, Júdás I.? JÚDÁS I. Én benne vagyok! És te? GÁBRIEL (Jelenléttelenül) Hát akkor benne vagyunk... BÍRÓNŐ (Lelkesen) Benne, benne vagyunk!
