Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Petőcz Kálmán: Mítoszok és illúziók (Egy forradalom anatómiája)
Petőcz Kálmán si) viszonyok determinálják. Ebből kifolyólag bármely filozófia is egy adott társadalom termelési viszonyainak tükrözése (legalábbis valamilyen áttételes módon), illetve ama osztály érdekeinek kifejezése, melynek tagja az érintett filozófus. Ennélfogva minden addigi filozófia hamis ideológia, hamis osztálytudat volt. nem objektív tudomány. Marx kizárja, hogy ez a tétel őrá is vonatkozhat (Marx középosztálybeli porosz értelmiségi családból származott, akinek szülei zsidók voltak, de az ő gyerekkorában felvették a kereszténységet), vagyis hogy az ő filozófiája is csupán azoknak a viszonyoknak a tükrözése lenne, amelyekben élt. Tehát őrá - szerinte - a ..hamis ideológia" tétele nem vonatkozik, mert ő nem egy partikuláris osztályérdeket képvisel, hanem az egész emberiség érdekét, ő felismerte a Törvényt, mely a történelmet irányítja, és amely a „kizsákmányoló“ gazdasági formációk egymásutánját követően elvezeti az emberiséget a kommunizmusba. Marx a filozófia történetét, egyszersmind a lényegét, rendkívül leegyszerűsítette: a materializmus és az idealizmus „harcára“. Gondolkodásmódjának fő elemét, a negáció negációjának törvényét azonban Hegeltől kölcsönözte. A történelmi materializmus elvben Hegel abszolút eszméje történelmi fejlődésének hasonmása. Igaz ugyan, hogy Hegel eleve „idealista“ premisszákból indul ki, míg Marx „materialistából", de mindkét elmélet olyan gondolati építmény, amely tényekkel nem bizonyítható. (Marx elméletét - így tanultuk - a „reális szocializmus“ léte bizonyította, de mint tudjuk, ez nem bizonyított semmit.) Míg Hegel történctfilozófiájának betetőzése a porosz polgári társadalom. Marx „eszméje" egy fokozattal feljebb, a kommunizmusban teljesedik ki. Az egész történelem Marx fejében (is) egyetlen óriási triáda. a „primitív kommunizmus“ (ősi társadalom) negációjának negációja. Az első negáció: a magántulajdon keletkezése és a vele összekötött gazdasági formációk. A második ncgáció: a magántulajdon eltörlése, egyben a kommunizmus eszméje „elidegenedésének“ megszüntetése, visszatérés a kommunizmusba - magasabb fokon. Marx a negáció törvényének felhasználásával saját filozófiájának összes elméleti forrását „fejéről a talpára" állította: az utópisztikus szocializmusból (amely végül is idealizmus) tudományos (= materialista) szocializmust kreált, Feuerbach „absztrakt“, „idealista“ humanizmusából materialista humanizmust képezett, az angol közgazdaságtudomány idealizmusát materialista gazdaságszcmlélettel váltotta fel. Mindez azonban nem ad választ arra, miként válhatott Marx tanítása - amely a 19. század rengeteg filozófiai irányzata egyikének indult - annyira elterjedtté, sőt népszerűvé, miért „valósulhatott meg“. A válasz szerintem csak egy lehet: Marx ugyanis „elkövetett“ még egy negációt - a vallást ateizmussá változtatta (Lenin szerint éppen az ateizmus a marxizmus-kommunizmus lényege). A dialektika szerint azonban a ncgáció negációja nem törli el egészen az eredeti állapotot, hanem „meghaladva fenntartja“ pozitívumait. Nos, a „tudományos ateizmus“ (= kommunizmus) az eredeti vallás tükörképe volt. következésképp, miután a létből és az anyagból indult ki (nem pedig a tudatból és a szellemből), túl- világi mennyország helyett evilági paradicsomot ígért. Vessük tehát össze a két történclcmfclfogást. Az írás szerint először volt Ádám és Éva - a Paradicsomban éltek, tökéletes egyszerűségben, nem ismerve
