Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Petőcz Kálmán: Mítoszok és illúziók (Egy forradalom anatómiája)
PETOCZ KALMAN Mítoszok és illúziók (Egy forradalom anatómiája) Az emberiség útja a történelemben mítoszokkal van kikövezve. Segítenek az embernek leküzdeni a „világbavetettség“ érzetét és megtalálni a helyét az őt körülvevő mindenségben. Viszont a haladás akadályává válhatnak, ha a szociális tapasztalat és az elméleti tudás által megcáfoltatnak, mégis egyeduralkodó módon tovább hatnak. Egzisztenciális határhelyzetek, amilyen például egy forradalom. különösen kedveznek a mítoszok és illúziók kialakulásának. Nos. a „gyengéd" forradalom egyik fő mítoszát stílusosan így nevezném: „Tíz nap. amely megrengette a világot.“ Arról szól. hogy a forradalom egyenlő a hatalmi monopólium megdöntésével, a régi vezetés eltávolításával. Ennélfogva a forradalom gyengéd, egységes, a többség forradalma lehet. Ami pedig a központi politikai fordulat után jön, az már szabadság és demokrácia. A kommunista párt által terjesztett (de még a köztudatban élő) mellékmítosz azt hirdeti, hogy két (vagy több?) demokrácia van: ezekből a „szocialista" a jobb. Van még egy illúzió, miszerint, a „gyengéd" forradalom (csak) a mienk (a Csehszlovákiában élőké). Ennek a változata az, hogy a forradalom a diákoké volt. de később valakik elvették tőlük. Ezek a mítoszok a társadalom más-más rétegeiben keletkeztek, de azért a köztudatban benne vannak (illetve voltak; némelyikük már túlhaladottnak tekinthető). Mi is tulajdonképpen a forradalom? Álljon itt egy rendszerelméleti hipotézis meghatározásként: A forradalom olyan rendszerváltás, amelynek következtében nagyságrendileg megnő a rendszer struktúraelemeinek „szabadságfokozata". a kölcsönös kapcsolatfelvevés lehetősége. Ez természetesen a régi struktúra lebomlásával és egy új struktúra létrejöttével jár. A struktúraelemek viszont nem vesznek el, csak új viszonyrendszerbe kerülnek. Éppen ennek az új viszonyrendszernek. új kapcsolatlétesítési módnak a milyensége határozza meg a forradalom lényegét. (A fizikában pl. a plancki-einsteini paradigma nem törölte el a newtoni fogalmakat, hanem új, többféle interpretációt adott nekik.) Mi a helyzet azonban a szociális forradalmakkal? Hosszú évekig a marxista forradalomelmélet ránk erőszakolt hatása alatt éltünk, gondolkodtunk. Azt kell mondani, hogy itt sem minden arany, ami fénylik: nem minden társadalmi változás, bármennyire forradalomnak neveztetik is, tényleg forradalmi. A forradalom nemcsak gyakorlati tett (a hatalom megdöntése) - hanem szellemi törekvés is. S a szellemi törekvés dimenziója jóval a forradalom külső megnyilvánulása előtt megjelenik a társadalomban - ám ez ekkor (még) nem a több
