Irodalmi Szemle, 1990

1990/5 - Bohumil Doležal: A demokrácia lehetőségei (előadás)

Bohumil Doležal

brossúrákban a Csehszlovák Köztársaság háború előtti nemzetiségi politikájának kritikája, valamint a náci ideológia kritikája mellett a demokratikus politikai rendszerről is kifejti nézeteit. Néhány fontosabb gondolatával szeretném most Önöket megismertetni.

Rádl elmélkedései is bizonyítják, hogy a nemzetiségi problémák csehországi fogadtatásával szemben kritikus fenntartásai voltak. „Kétségeim vannak afelől - írta hogy országunk közvéleménye olyannyira különbözik a kommunizmustól és a fasizmustól, mint amennyire azt hisszük. Úgy tűnik nekem, hogy nem különböztetjük meg eléggé a demokrácia egyes típusait: különösképpen a közép-európai nacionalizmust tartom a demokrácia másmilyen típusának, mint amilyen Nyugaton van uralmon."

Emanuel Rádl a demokrácia három értelmezését különbözteti meg. A rendszerezés alapjául a felvilágosodás egyik tézisének - minden hatalom a néptől származik - interpretációja szolgált.

Első típus az ún. organikus demokrácia, amely a német romantikus filozófiából, mindenekelőtt Herderből indul ki. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy „a társadalom végső eleme nem az individuum, hanem az emberek csoportja; a vérrokonság, a hagyomány, a hazafias tudat (...) érzésével kifejezett erő. Tudatosítanunk kell, hogy mind a közép-eu- rópai szocializmusnak, mind a közép-európai nacionalizmusnak szellemi atyja Rousseau és Herder volt. Fontos tudnivaló az is, hogy a pánszlávizmusnak, a pángermanizmusnak. valamint a szocializmusnak közös az alapgondolata: a népben mint természeti erőben való hit és a felelős individuum iránti teljes bizalmatlanság (...) Az organikus vagy transzperszonális értelmezés azt feltételezi, hogy a nép és az állam olyan organizmus, amelyben az egyének az orgánumok szerepét töltik be. Az egyén életének csak akkor van értelme, ha az alárendeli magát az állam szellemének."

A második típus, a többségi elven nyugvó demokrácia a francia forradalom eszmeiségében gyökerezik. A szerint a felfogás szerint a nyilvánosság, a nép. az állam egyenlő az individuumok mechanikus összegével: valamennyien egyforma erőt képviselnek a politika színterén. Ezeknek az egységeknek az összege dönt arról, hogy mi a helyes, és mi nem. A többség abszolút értéket képvisel és senkinek sem tartozik felelősséggel. Rádl ezzel a nézettel így vitatkozik: „Milyen biztosítékunk van arra, hogy a többség véleménye mindig igazságos? A történelemből tudjuk, hogy minden igazság előbb kisebbségben volt, és a többségtől csak nehezen harcolta ki az elismerés jogát. Itt nemcsak arról van szó. hogy abszolút igazságosság nem létezik; az igazságosságot bizonyára semmiféle emberi eszközzel sem lehet biztosítani. A többségi elven nyugvó demokrácia azonban egyáltalán nem az igazságosság elvére épül, hanem kizárólag a hatalom elvére. A többségi demokrácia utolsó szava: »a többség győz«, holott utolsó szóként ennek kellene ott állnia: »az igazság győz!«"

Rádl a demokrácia harmadik értelmezése mellett voksol, amelyet szerződésen alapulónak nevez, s az angolszász politikai hagyományból származtatja. Ez a nézet azon a meggyőződésen alapul, hogy „nem az emberek a társadalom termékei, hanem mi, élő emberek alkotjuk a társadalmat (...) és a mi individuális érdekeink elsőbbséget élveznek az állam érdekeivel szemben". Az embernek, az egyénnek egyedülőlló küldetése van a világon, olyan feladata van, amelyet senki sem végezhet el helyette. Szabad abban, hogy hogyan és milyen mértékben valósítja meg ezt a küldetsését, de ez a szabadság küldetésének megvalósítására kötelezi: kötelesség nélkül nincs szabadság a szó igazi értelmében. A szabadság törvényes szabadság. Ebből a szemszögből nézve az állam valami kikövetkeztetett jelenség- önkéntes szövetség -, a polgárok egyezsége, amelynek az egyes felek szerződésbeli érdekeinek közös védelme a feladata. Mint minden egyezmény, ez is csak bizonyos pontosan körülhatárolt területeket érint, másokat pedig mellőz. „A szerződésen alapuló demokráciában az állampolgár ragaszkodik a saját, természetes, elidegeníthetetlen jogaihoz, s csakis ezekből lehet levezetni az állam jogait. Az állami érdekek csak akkor igazságosak, ha összeegyeztethetők az egyén szabadságának törvényeivel." Innen a mggyőződés. hogy