Irodalmi Szemle, 1990

1990/5 - Marek Toman: x x x (A Bastille lerombolásának 200. évfordulójára; vers)

Marek Toman

melyről csak az óraműves ujjai tudnak

mert látnia nem szükséges Egyetlen mag a létezés magtárában

— az enyészet hamujában

egyetlen csíra -!

Mily növényé?

Nem tudom Élek- tehát vagyok ; Gondolom, hogy vagyok;

És a hallgatásomra gondoltam

És azt gondoltam:

„hisz minden folyhat nyugodtan tovább/

nem változtatni meg semmit/

mert miért is/

hisz az ostobaság lovasa/

az égboltról nem tér le/

maradhat minden úgy ahogy van/

még száz évig nyugodtan/

hiszen működik/

tehát megfelel nekünk/

hogy ízlik a kishitűség/

a lemondás a beletörődés/

és az álom grogja/

a hóförgetegben/

messze van a nemzetek tavasza/

nemzetem számára.“

így írtam ezt a naplómba

És az üres egyenruhák felsorakoztak nagy útjukra az a néhány lépés és az a néhány ugrás a tér kövezetén A versek átúsztak

az embertelen jogszerűség

és a felfegyverzett kezek hömpölygette

félelmen