Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Ivan Klíma: Lingula (elbeszélés)
Lingula Hiszen oly különös éjszaka volt, kár, hogy nem tarthatott tovább, kár, hogy jött az autó, hogy jött a reggel, hogy a fiú olyan volt, mint a többi...- No, följebb, kisasszony! - kiáltott a háta mögött valaki. Fellépett a felső lépcsőfokra, a villamos visítva kanyarodott, talán még ott áll, szeretett volna kihajolni s meggyőződni, ott áll-e még a fiú, de addigra már sodródott befelé, betaszigálták a kocsi belsejébe. Egy üres ülőhelyet látott, csak most eszmélt rá, mennyire fáradt, milyen kimerült. Sötétkék egyenruha jelent meg előtte, a kalauz jegyet lyukasztott neki, enyhén elmosolyodott, talán rajta mosolygott, de leginkább csak a bronzérmen, melyebben a hajnali órában nem illett ide. Félig behunyta a szemét, s meglátta... meglátta azt a sötét sziluettet, eszébe ötlött, hogy ha teljesen behunyná is a szemét, ha minden erejéből menekülne is előle, látná, szünet nélkül ott látná mozdulatlanul az éjszaka foszladozó kárpitján. Látná, mert benne van, megérinthetné a kezével és azt mondhatná neki: Gyere velem, ne menj el, ne harcolj, maradj mellettem, s vele lesz most már, nem hagyja el többé. Átvette a jegyet, s maga is elmosolyodott. A nagy utcai óra fél hetet mutatott, s Tomášnak fél kilenckor már a vizsgán kellett lennie. Ilyen pompás előkészülettel senki sem dicsekedhet. Egész délután, egész este, és egész éjjel. Övele! S a végén csókolóztak! Még csak el sem hiszik neki. Lingula, szólította meg gondolatban a leányt. A Lingula, mormolta halkan, a pörgekarúak osztályába tartozik, héja a sörtével szegett, lebenyszerű elülső részen nyílik, illetve zárul. Miként a férgeknek ez az egész csoportja, a Lingula is közeli kapcsolatban áll a Phoronis... rendjével... 1969 Kövesdi János fordítása
