Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Rácz Olivér: Velünk voltál - veled maradunk (Búcsú Löffler Béla szobrászművésztől)
Velünk voltál - veled maradunk Jakoby Gyula, 1936-37 Köszönjük, hogy megszólaltattad és élővé varázsoltad a márványt, a bronzot, az ólmot, az elefántcsontot, a nemes fát, a gránit és a mészkő minden változatát - köszönjük anyagba mintázott, bölcs mosolyodat és emberszere- tetedet. A kassai Dóm belső dombor- műveinek fáradhatatlan restaurálását és a hányatott sorsú Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hányatott sorsú emléktáblájának üzenetét a Dóm falában. Köszönjük, hogy velünk voltál, s ígérjük, hogy Veled maradunk. Rácz Olivér kőműves Páholy egykori tagjai és neveltjei közül, s hányan tudják még, hogy a ma már naivnak ható két betű a három rejtélyes ponttal: „tv.:“ hajdan valóban „testvér“-t és testvériséget jelentett, s noha az emlék ma már időtlenné fakult, a Páholy „Resurre- xit“ neve és jelmondata a szellem halhatatlanságát jelképezte. A Tiédet, Löffler Béla, igaz testvérünk: a Te világod valóban halhatatlan. Köszönjük Neked, Béla. Köszönjük hitedet az anyag és a világ megformál- hatóságában, köszönjük kutató és felfedező szenvedélyedet, amellyel az ember kapcsolatait kutattad, s mindenekelőtt az alkotó művésznek azt a felelősségét, amelyet az emberiség és az élet jelenségeivel, történéseivel, történelemformáló hétköznapjaival szemben kell vállalnia.
