Irodalmi Szemle, 1990

1990/4 - Grendel Lajos: Thészeusz két szék közé esik, majd eszmét cserél Istennel (regényrészlet)

Thészeusz két szék közé esik, majd eszmét cserél Istennel

Utalás újfent énrám. De sebaj! Jön Oszkár bácsi, és lerombolja a légvárakat meg a homokvárakat. Most itt a nagy alkalom, hogy én is megmutassam, mit tudok. Nem szívesen fecseg ki titkokat előttem, annyit azonban elárul, hogy a paleo-gerontológiai intézet igazgatója nem engem szemelt ki ennek a megtisztelő feladatnak (ti.' a Halápi-életmű méltatásának) az elvégzésére. O, Oszkár, ragaszkodott hozzá, hogy engem bízzanak meg. Nagyra becsüli a szakértelmemet, s egy kicsit mindig bántotta, hogy engem félreállítottak. Tulajdonképpen az örökké rendetlen magánéletem miatt, amely nem mindenben méltó egy olyan köztiszteletnek örvendő személyhez, amilyen én vagyok. A magánéletemnek ugyan semmi köze a szakértelemhez, de hát hiába, még az amerikai elnöknek is mikroszkóppal vizsgálják a magánéletét, s ha a vizsgálat valamilyen szeretőcskét mutat ki a vérében, akkor fuccs, kampec, még a vérátömlesztés sem segít. És ez így is helyes. De ő tudja, hogy bennem micsoda energiák szunnyadnak. Éppen ezért addig rágta az igazgató fülét, hogy adjanak nekem egy utolsó lehetőséget, amíg az öreg végül is engedett.- Hát így állunk most! fejezte be öndicséretét elégedetten.

Az az igazság, hogy a nagy dumája engem meghatott egy kissé. Lám-lám, hogy félreismertem szegényt, ő töri magát az érdekemben, én pedig utálom őt. Nem bántam volna, ha a kis páragomoly leszáll újra a tévékészülék elé, és erőt önt belém. De, sajnos, ehhez nem voltam elég hullarészeg, magamtól kellett erőt gerjesztenem a bejelentéshez. Megvártam hát, amíg Oszkár kihencegi magát, sasszárnyaimmal csak azután csaptam le rá, szegény ürgére, akinek az előléptetésébe fog kerülni az én kukacoskodásom.- Nem fogom megdicsőíteni Halápi Gusztávot - mondtam, s örültem, hogy nem remeg a hangom.

Oszkár gombostű szemében azonnal egy mentőautó kezdett szirénázni.- Mit beszélsz? Nem ebben állapodtunk meg.- Minden rosszat, ami kitudódik róla, meg fogom írni.- Akkor én megöllek - mondta Oszkár.- Jó. Ölj meg.- Tönkre akarsz tenni?- Nem - mondtam. - Nem téged akarlak tönkretenni, hanem magamat nem akarom tönkretenni.- Pedig éppen azt teszed.- Ahogy vesszük. Inkább legyek fizikai hulla, mint erkölcsi.

Idegesen felkacagott, s láttam, hogy ebben a pillanatban nagyon gyűlöl.- Erkölcsi hulla nem lehetsz, mert már most is az vagy.- A ti szemetekben. De az nem izgat.

Kicsit lecsillapodott- Mért teszed ezt? - kérdezte.- Tisztelem a tényeket. Az a dolgom.- Mesebeszéd - mondta.- Igazad van - feleltem. - Nem azért teszem, mert hiszek valamilyen elvont igazságban.- Na látod! - mondta. - Akkor miért?- Azért, mert megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ne hazudjak.