Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Hogya Görgy: Sültalmaillat és homoesztázis (elbeszélés)
Sültalmaillat és homeosztázis a tartályt, csak a délutáni rúgások nyomait érezte, egyébként teljesen érzéketlenül dolgozott. Mintha nem is emberéletet készült volna kioltani. így is csak a második gyufaszál fogott lángot. Azonnal felkapta az üres kannát, és felfutott a Kisközön. A hatalmas diófa alatt ült le, és onnan nézte, mint ég le hatalmas lobogással a cigányok háza. Belül teljesen üresnek érezte magát. Szinte kongott, mintha templomban lenne. Hí Úgy állt a szállodai szoba ablakánál, mintha minden felett állna. Kezében azt a könyvet tartotta, amelyet este - miközben a fiú felgyújtotta a cigányok házát - egy hosszú tőrrel átszúrt. Még mindig hallotta a tompa hangot, amely a penge áthatolását kísérte, s még mindig ugyanabban az izgalmi állapotban lebegett, amelyet ez a rendkívüli érzés okozott neki. Mert lám, minden úgy történt, ahogyan érezte! Minden pontosan ugyanúgy történt! Nem lehetett másként. Most már csak a fiúnak kell jönnie. Meg kell jelennie a tér túloldalán! Ő érzi. Tudja. Ujjaival izgatottan pergette a könyv lapjait, felfedve minden oldal penge okozta szégyenét, s az apró, szúrt réseken fehéren gomolygó magányt engedett szét a szobában. Már csak egyetlen csápra koncentrált, melynek vége valahol a tér túloldalán közelgő fiúhoz tapadt. Hirtelen egy fecske jelent meg, és nyílegyenesen az ablaka felé repült. Ki tudja, milyen okból kifolyólag, beröppent a szobába, és éppen hogy csak nem ütközött neki a szemben lévő falnak. Kétségbeesetten csapkodott a levegőben, leverve az asztalról a tárgyakat, és vészesen megsértve az asztalon nehezen összehozott modellt! - A modell! - villant át az agyán, és egy törülközővel csapott a pihegő állat felé. Kézbe fogta a kábult madarat, és akkor vette észre, hogy a szeme helyén apró vércseppek csillognak, mintha kiszúrták volna a szemeit. A madár, amely berepült a szobájába, vak volt! Egyetlen rántással letépte a fejét, s miután kihajította az ablakon, kezet mosott a mosdónál. Közben egyetlen pillanatra sem vesztette szem elől a fiút. Érezte, mint közeledik, hallotta, mint kér szobát a portán, léptei koppantak a folyosón, aztán kopogtattak... Sietve nyitott ajtót, és tanácstalanul, elbizonytalanodva bámult az üres folyosóra...
