Irodalmi Szemle, 1990

1990/4 - Kukorelly Endre: Lélegzet; Egy régi fényképet néz (versek)

KUKORELLY ENDRE

Lélegzet

Ma egész reggel nem bírtam a lelket magamba verni. Balgaság. Ma egész nap nem bírom ki, érzem, ezt a Telket

Minthogy pedig a redőnyön is Isten Napja sugárzik át. megszorongatnak ezek a szavak: van is és nincsen

is Ő. Minthogy pedig a redőnyön át kapni onnan a fény-beoltást: kopik még, mert használtatik a lélek, nohát.

Egy régi fényképet néz

Elnézi még (de nem lehet) ahogy az angyal mászik elnézi vajon hogy lebeg visít, mosolyog, ásít.

Igen: miért e haláljaj.

Hogy hull a por, leporzom. Legyek ki voltam mint tavaly. Leszek, csak elhatár’zom.

s az vagyok. Minden odavan. Minden volt odavan-volt.

(Ezt nem gondoltam komolyan mégis komolyan landolt.)