Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Hizsnai Zoltán Z.: Németh István versei elé - Z. Németh István: A magány definíciója; Ezüst szél; Mindennapi szerepeim; Mary Jane; Elidegenedés (versek)
Z. Németh István Mindennapi szerepeim Vediem sorban a szerepeket poros álarcokat próbálgatok vajon melyik illik rám legjobban a sajátom már régen elveszett de kell valami hogy magamra ismerjek az élet csendes előadásain Karddal oldalamon alakítom a békét sosemvolt igazságokért hull ki a hajam néha tapsolnak és én meghajtok mázsákat nyom bennünk az értetlenség: látom porzik a kezük a magánytól s mégsem engednek le maguk közé Díszletek közt éjszakázom a súgó is gyakran cserbenhagy ilyenkor eltérek a szövegtől beleavatkozom a színdarabba egymásé lesz Rómeó és Júlia s nem ölik meg Desdemonát Mikor a függöny végre legördül vége mindenféle komédiázásnak éhes vagyok és szép szóra vágyom öltözőmben szörnyű rendetlenség vár a taps ide már nem hallatszik el csak a lélekbe hasító utcazajok Nézem a tükröt ahogy hazudik pedig tudom hogy ott vagyok valahol valamelyik színes álarc mögött
