Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Hizsnai Zoltán Z.: Németh István versei elé - Z. Németh István: A magány definíciója; Ezüst szél; Mindennapi szerepeim; Mary Jane; Elidegenedés (versek)
Z. Németh István versei elé A születés fizikai-biológiai különválás, s ezzel egyidejűleg a szellemi elkülönülés kezdete. A szuverén szellem kialakulása hosszadalmas és keresztül-kasul determinált folyamat. Ennek a folyamatnak talán leglátványosabb stációja éppen a kamaszkor, melynek lezárultával kialakul a többé-kevésbé véglegesen egyéni karakter-beköszönt a felnőtt kor. A legtöbben ekkor lezártnak tekintik személyiségüket és - amíg megmosolyogják pubertáskori kétségeiket-tévelygéseiket - kialakítanak egy, a már megállapodottnak tűnő tulajdonságaikhoz igazított modort. Ha kész a modor, amely a kétségeket képes lekötni, de legalábbis elzsibbasztani, a személyiség valóban megköt. A poéta hajlamú ember sorsa ettől körülményesebb. Az ő ingatag modora talán kevésbé zsibbasztó hatású, s így a józan felnőttség kábulata hamar szertefoszlik. Ezért rákényszerül, hogy napról napra keresse a lelki nyugalmához szükséges önreflexiót, a leghatátosabb írt, a legmegfelelőbb versmodort - mert ezt a mindennapi keresést józan ésszel már csak közvetve folytathatja. Igyekszik tehát kialakítani magának egy olyan belső világot, mikrokozmoszt, melynek koordinátarendszerében az időleges zsibbadás mindenkori írja garantált, minden különösebb teketória nélkül hozzá lehet jutni. Am ez sem könnyű feladat. És ráadásul a recept idővel érvényét veszti... Kérem, fogadják szeretettel Z. Németh Istvánt, a fiatal költőt, akinek versei arra engednek következtetni, hogy a boldog narkózisra följogosító vény már-már a keze ügyében van. Hizsnyai Zoltán Z. NÉMETH ISTVÁN A magány definíciója Látványt tervezni a vaknak aki árnyékos szobájában a hangok zengésén töpreng Eltörni a karmester pálcáját mert zavarja a legyeket Megírni a Halál életrajzát hogy okuljon belőle az Élet Mézet csöpögtetni a kimúlt medve orrába hátha ettől feléled Kikapcsolni a vízesést mert túl zajos és nem hallani tőle a rádiót Elrontani a liftet hogy a szomszéd hangulata ne emelkedjen tovább amikor hazajön részegen Csak azért inni pezsgőt mert nincs pénzünk szódára Behúzni a vasfüggönyt hogy ki ne szökjön a fény Torokszakadtából énekelni mert nincs kedvünk beszélgetni És megsimogatni a hegedűt hogy játssza el nekünk azt a kedves régi tangót Majd felkérni az estélyi ruhát hogy táncolja át velünk a hosszú éjszakát
