Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Morvay Péter: Nemzetek és nemzeti kisebbségek (Beszélgetés Székely András Bertalannal)
Beszélgetés Székely András Bertalannal a zsidóság egy része is nemcsak vallási, hanem etnikai kisebbségként is definiálja önmagát. Egyesületük, lapjuk van, és természetesen képviseltetik is magukat a kollégiumunkban. Ez az etnikai palettája ma Magyarországnak.- Miután bennünket a Magyarországon élő szlovákság érdekel a leginkább, ismertesd részletesebben az ő helyzetüket szociológiai, településszerkezeti szempontból! 0 Úgy érzem, hogy meglehetősen furcsa az az összehasonlítási kísérlet, amit az elmúlt hónapokban magyarországi szlovák értelmiségiek és bizonyos szlovák körök próbálnak szinte az egyenlőségjeltétel szándékával a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákok között megtenni. Ugyanis kikerülik azt a tényt, hogy egészen más tudati jellemzőkkel és társadalmi struktúrával rendelkezik egy erősen szórványhelyzetű, a nemzetté válás előtt eredeti településterületét önként elhagyó népesség, mint az a fejlett, nem nemzetiségi, hanem nemzeti tudattal rendelkező magyar nemzetrész, amely a 20. század második évtizedének végén lezajlott események következtében vált kisebbséggé. A mai Magyarország területén élő szlovákok tekintetében a szórványhelyzet már a történelmi Magyarország felbomlásakor is jellemző volt. Ezzel szemben a szlovákiai magyarság Pozsonytól egészen Ágcsernyőig gyakorlatilag egy hol kiszélesedő, hol elvékonyodó sávot képez a határ mentén. Megint más kérdés, hogy a nyelvhatár miért és milyen mértékben húzódott dél felé az elmúlt évtizedek során. Visszatérve a magyarországi szlovákságra, jellemzőjük többek között, hogy mindhárom szlovák nyelvjárást, a nyugat-, a közép- és kelet-szlovák nyelvjárást beszélik. Ez a dialektális különbség a mai napig fennáll. A nyelvjárási különbségek miatt nincs egységes szlovák nyelvhasználat a köznyelvben. Ugyanakkor számos megyére eloszlanak Magyarországon. Talán a legjelentősebb tömb a dél-alföldi, Békéscsaba környéke, amely a második világháború előtt viszonylag épségben és valóban tömbhöz hasonló helyzetben létezett. Vannak pilisi szlovák falvak hasonló jellemzőkkel, de a szórványhelyzet mind a Bakonyban, mind az északi hegyvidéken, mind a Duna-Tisza közén már a század elején is jellemzőbb volt, mint a tömbhelyzet. Ugyanez jellemző a Nyíregyháza környéki bokortanyák népére, a tirpákokra. Nos, aki ezt a szociológiai különbséget figyelmen kívül hagyja és megpróbál egyenlőséget tenni, az elrugaszkodik a valóságtól, esetleg ki nem mondott, sanda szándékok vezérlik. Ez nem jelenti azt, hogy a kisebbség által megfogalmazott igényeket nem kellene támogatnia az államnak, továbbá lényegesen nagyobb hatásfokkal támogatnia a helyi önigazgatásnak; azaz ebben az ügyben is helyre tenni mindazt, ami a sztálinizmus általános közösségnyomorító idején elsorvadt, megszűnt, tönkretétetett. De úgy érzem, hogy az óriási különbség a becsült érték és a népszámlálási bevallás között, ami sokszor 6-7-szeres eltérés, nagyrészt nem a mesterséges, hanem a természetes asszimiláció eredménye.- Milyenek a magyarországi szlovákok szerveződési formái, hogyan állnak iskolák, kultúrintézmények, publikációs lehetőségek terén? • Az elmúlt évtizedekben mind a többségi közösségszerveződésekkel, mind a kisebbséggel szemben inkább a közösségnyomorítás, a közösségrombolás, semmint az alulról jövő kezdeményezések támogatása volt a jellemző Magyarországon. Tehát nem beszélhetünk kizárólagosan egy rossz szándékú kisebbségellenes politikáról. Ez állandó és'általános jellemzője volt a sztálinizmusnak és a posztsztálinizmusnak, és meglehetősen sokat szenvedett tőle mind a magyar, mind a nemzetiségi lakosság. 1948 után a két háború között bőségesen meglévő közösségeket, minden, a nép által felső ösztönzés nélkül létrehozott csoportosulást igyekeztek elsorvasztani, tönkretenni; helyettük felülről irányított, s épp ezért a nép által idegennek érzett szervezeteket hoztak létre. Ezeknek a sorába tartozott a négy hagyományos nemzetiségi szövetség is, amelyeknek a legitimitását az általános
