Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Lantos László: Jan Palach 41 éves; mese a kis Jannak; szertartások szaggatta vándorlásunk a percek bozótjában; ha - ha; loplop engem bemutat (versek)
Versek (ha- -ha) Ha valami hirtelen fekete kór megenné anyámat, kedvesemet s barátaimat- nem maradna senkim, természetesen, magamban röpködnék. Tudnék enni, inni, aludni jókat. Olvasni és szeretkezni. Mosolyogni; somolyogni. Eléldegélnék, módjával, napokból éveket szövögetvén. Élvezet és kín milyen fokáig •lehet. (loplop engem bemutat) Szeretnék nem tudni gondolkozni. Szeretnék nem gondolatokat okozni testemnek. Szeretném ibolya lenni, ha meg nem sértődnek a hasonlaton - agy, érzelmek és szexualitás nélkül. Szeretném magamat magamnak nézni. Nem szükség, parancs, kéj, logika szerint mindenfajta dolgokat tenni, tenni nem. Szeretném szelet. Szeretném más füvet. Szeretném fülemüle nem fenyeget engem. (Szeretném ma reggel magam nem lefeküdni: felkelni nem nélkül: többet nem elaludni.)
