Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Mikszáth-művek néprajzi elemei és azok utóélete II.
ember. De aki csak három-négy évvel idősebbhez megy, az szerencsésebb. Aki hazajön katonaságtól, 23—24 éves, megnősül, az a legjobb.”79 A korabeli ember erkölcsi magatartását, a falusiak ezzel kapcsolatos vélemény- alkotását is beleszövi az író műveibe. Az alábbi részletben épp a szklabonyai lányokat ostorozza hiányzó szemérmességük miatt: „... a bodoki lányokból sohse lehet egyéb, mint legfeljebb bodoki menyecske. Más faluból való legény ide ugyan nem téved kérőbe, de még a bodoki ember is, ha szerét teheti, idegen helységből hoz magának asszonyt. Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. Színes korsóikkal, ropogós szoknyában, hegyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja.’’80 Nemcsak a fehérnépnek voltak azonban erkölcsi kilengései Szklabonyán, hanem a legényeknek is. Legnagyobb bűnük az iszákosság volt. Emiatt adta ki az első kéretéskor az útját Gózonban Szűcs Palinak Bedéné is. Kereken kimondta: nem adja a lányát korhelynek. Am Pali megjavult, s három év után újra megkérte Bedé Erzsi kezét. Érdemes odafigyelnünk arra, ahogy Mikszáth a kérőbe igyekvő Szűcs Pali útját, illetve szándéka közreadását leírja: „Az egész világ tudja, hogy Gózonba siet, Erzsit megkérni. Látták végigmenni a falun ünneplő-ruhában, a gomblyukába fűzött piros selyemkendővel, melyet ki akar cserélni másikkal.” A kérés ezúttal sikerült: „Pali úgy indult vissza a babos kendővel gomblyukában, mint a legboldogabb vőlegény a világon.”81 Hogy az exogám házassági szokások már Mikszáth idejében is éltek, a fenti idézetekből is következtethetünk erre. Az alább közölt idézet is erre példa. Mikszáth itt különben olyan lakodalmi menetet mutat be, amely egyik faluból ment a másikba, lévén a menyasszony és a vőlegény más-más illetőségű: „Kilenc szekéren ült csupán a násznép, a tizediken a Gilágóék bandája. A legutolsón a tulipános ládákat hozták, meg az ágyat. A legelső kocsin a menyasszony ült a fehér koszorúval, mellette lovagolt hóka lován a vőlegény.”82 Ebecki adatközlőm szintén emlékezett a fentihez hasonló esetekre. Náluk így történtek ezek valamikor: „Ha másfaluból vót a menyasszony vagy a vőlegény, lovaskocsikon mentek. És a menyasszonyt négy lovon vitték. Akik mán ollyan jómódúak vótak. Kisujjfaluból is ide Ebeckre hoztak menyasszonyt, négy lovon. Meg a másikat is innen Ebeckről négy lovon vitték Szklabonyára. Mer valamikor Szklabonyára jártak esküvőre.” A lakodalmi „költözködéshez” az alábbiakat fűzte még hozzá adatközlőm: „A menyasszony tulipánosládájját szombaton vitték. Valamikor vasárnap volt a lakodalom, és szombaton elgyüttek a dunyhákér meg a tulipánosládáér. A ládába berakták a fehérneműt, rá a dunyhákat, és dalolva mentek. Szekéren vitték.”83 Emlegeti Mikszáth a sátoros ágyat is írásaiban ... „... a lányok megnőnek las- san-lassan, főkötő alá jutnak, aztán sátor alá és így tovább .. .”84 A „főkötő alá jutás” értelmét valamennyien ismerjük. A „sátor alá jutás” pedig a szülésre utal. A sátoros ágy mögé ugyanis szülés után került az anya gyermekével együtt. Addig voltak ott, amíg a gyermeket meg nem keresztelték. Az ezzel kapcsolatos szokások még ma is gyűjthetők Hont és Nógrád palóc községeiben. A következő adatközlés épp Mikszáth falujából való: „Volt olyan sátoros ágy, lepedő. Nuž ako sa to vravelo, čo ja viem. (Mit tudom én, hogy hívták.) J a na to sa vefmo nepamätám. (Nem nagyon emlékszem rá.) Mikor kisgyereke volt az asszonynak, olyan lepedő mögött volt. Osztán később az nem volt, csak addig, amíg meg nem volt keresztelve. Azért volt ott, no že aby nikto tam nešol, že by to nevideli, kým to diaťa neokrstia. Aby tam neišli bosorky, (...hogy senki ne menjen oda, hogy ne
