Irodalmi Szemle, 1990

1990/1 - Kőszegi F. László: Mit lát Farkasbarkas a kút fenekén (elbeszélés)

Kőszegi F. László

Mit lat Farkasbarkas a kút fenekén

Amikor kicsi voltam, olyan faluban éltem, ahol fonott kerítések takarták el egymás elől az embereket. A kerítések között sűrű akáclombok zöldelltek, klassz búvóhelyeket árnyékolva. Kimentem apámmal a faluba, és azt kellett tapasztalnom, hogy az emberek nem játékból bujkálnak: acsar- kodnak egymásra és torz pofákat vágnak.

— Kire haragusznak az emberek? — kérdeztem. Látom, hogy mérgesek, mert sasem beszélik el egymásnak, hogy mi újság. Láttam, ahogy a bácsinak telepisilták a kalapját — folytattam —, és nem mondta el neked.

Nagy lépésekkel haladtunk a kerítések mellett, mintha attól tartanánk, hogy kihallgatnak.

— Senki sem haragszik — mondta végül —, esetleg úgy tűnhet. Esetleg önmagukra haragusznak — mondta —, mert berúgnak. A részeg ember mindenki szemében olyan, mint a majom.

Mindketten éreztük, hogy ez soványka vigaszt jelent számunkra.

— Mérgesek — zártam le. — Mérgesek. — Tudtam, hogy acsarkodnak. Hol azért, mert az egyiknek több pénze volt a másiknál, hol meg ezért, mert valami külön limlomja vagy ennivalója volt. Gyakran a bicska is előkerült, pusztán azért, mert a menyecske, aki mezítláb taposta az udvar langyos agyagát, jobb illatokkal lengett tova. A torz pofák mindenütt jelen voltak, s megutáltatták velem az örökös háborúskodást.

Apám akkor a legnagyobb ember volt számomra.

Este ezt beszéltem el a feleségemnek. Odafigyelt. Földhözragadt életet élünk, tösz-mösz dolgokkal szórakozunk.

— A menyecskék — mondta, és mocorogni kezdett az ágyban. — Hány éves voltál? — A feleségem viselős. A második gyereket várjuk, mindenre érzékeny. Például egy történet a Rendőrségi hírekből sírva tudja fakasztani.

— Szegény falu volt — mondtam, és elképzeltem azt az időt. — Szegény emberek közt pont olyan az acsarkodás, mint John D. Rockefellerék- nél, Gordon Gettyéknél vagy Sam Moore Waltonéknál.

— Azok kik? — kérdezte. — Rockefellert ismerem.

— Milliomosok — feleltem —, vannak egypáran.

— Marakodnak? — Mintha elégtételt hallottam volna kicsendülni a