Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - FÓRUM - Gyönyör József: Magyarok képviselete az államhatalmi szervekben
pre národné výbory a národnosti), amely az 1981. év az 1986. évi választások után is megmaradt. Tagjai között magyar és ukrán (rutén) nemzetiségű képviselők is helyet foglalnak. A Cseh Nemzeti Tanács az 1969. évi 1. számú törvénye 62. §-ának 3. bekezdése (ezt módosította az 1971. március 17-i 19. számú törvény 11. pontja) alapján 9 bizottságot hozott létre. Másodikként a Nemzeti bizottságok és nemzetiségek bizottságát. Ugyanilyen bizottság működött az 1971. évi általános választások után is, s fejt ki tevékenységet a jelenlegi választási időszakban Is. A Szövetségi Gyűlés egyik kamarája sem hozott létre nemzetiségi bizottságot. A Szlovák Nemzeti Tanács az egész Szlovák Szocialista Köztársaság törvényhozó szerve, a Cseh Nemzeti Tanács pedig a Cseh Szocialista Köztársaságé. Tagjaik cseh, szlovák, német, magyar, ukrán (rutén) és egyéb nemzetiségű képviselők. A cseh, a szlovák, a német, a magyar, az ukrán (rutén) és egyéb nemzetiségű lakosság választotta, helyesebben adta le rájuk a voksát. Több mint négy évtized után akaratlanul is felmerül a kérdés, vajon időszerű-e még a „nemzeti” elnevezés mind a nemzeti tanácsok, mind a nemzeti bizottságok esetében? Nem kellene-e találni egy olyan fogalmat, amely a mai korszerű, demokratikus igényeket kielégíti, s amely a jövőben majd jobban kifejezi ezeknek a testületeknek népképviseleti és törvényhozó jellegét, s nem sérti a nemzetiségi lakosság önérzetét? A NEMZETI BIZOTTSÁGOK A nemzeti bizottságok az államhatalom és az államigazgatás szervei.17 A működésüket 1944 novemberében kezdték meg Szlovákia felszabadított területén. A járási és a helyi nemzeti bizottságok megalakításával és működésével kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 7-én utasításokat hagyott jóvá. A Szlovák Nemzeti Tanács Belügyi Megbízotti Hivatala 1944. szeptember 27-én irányelveket bocsátott ki, amelyek a járási és a helyi nemzeti bizottságok szervezetét és hatáskörét érintették. Az irányelvek 8. pontjának rendelkezése szerint sem a németek, sem pedig a magyarok nem lehettek tagjai a helyi és a járási nemzeti bizottságoknak. (A kerületi nemzeti bizottságok csak 1949. január 1-jei hatállyal alakultak.) 1944. december 4-én kelt az a köztársasági elnöki dekrétum (a nemzeti bizottságokról és az ideiglenes Nemzetgyűlésről), tehát abban az időben, amikor még Csehszlovákia területén a csehszlovák kormány nem gyakorolta a valóságos hatalmat, amelynek 1. cikkelye szerint a Csehszlovák Köztársaság területén meg kellett alakítani a nemzeti bizottságokat mint az államigazgatás ideiglenes szerveit, éspedig helyi, járási és tartományi szinten. A 4. cikkely rendelkezése szerint mindazokban a községekben és járásokban, amelyekben állami szempontból java részt megbízhatatlan lakosság élt, biztosokat (komisszárokat) kellett kinevezni, esetleg közigazgatási bizottságokat (správne komisie) alakítani a megbízható lakosság képviselőinek közreműködésével.18 Megjegyzem, ezt a politikai szempontból megbízhatatlan lakosságot az említett diszkriminatív rendelkezés szerint a magyar és a német nemzetiségű lakosság alkotta. A nemzeti bizottságok az 1945. évi 4. számú kormányrendelet (a nemzeti bizottságok választásáról és jogköréről) kihirdetése után váltak jogrendünk szilárd részévé.19 Fejlődésükben az 1948-as esztendő volt döntő jelentőségű. Miként a népi közigazgatás szerveinek jogállását a Május 9-ei Alkotmány hetedik fejezete szabályozta, s miként az államhatalom helyi szerveiről az 1948. évi 280. számú törvény (a kerületek szervezéséről) tartalmaz rendelkezést. Ennek a hatálybaléptével megszűnt a nehézkes tartományi rendszer. A nemzeti bizottságok feladatkörét és hatáskörét az alkotmány, egyéb törvények és jogszabályok állapítják meg.20
