Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - Ravasz József: ajkad ajkamon belém fojtja a tiltakozást; a vers kőbekiáltása (versek)
Ravasz József ajkad ajkamon belém fojtja a ti/takozöst Ferenczi Margitnak éjszaka van az egyszobás-országban az ablakkeret is beszél miért is venné tudomásul a fényt a felfüggesztett szabadságot a mozdulat etikus és nem lehet nem az sok sok sok sok sok sok sok sok FÉNY mindenünkből kiforgatott a vers könnyűlányként kopogtat gyönyörű keblei s comjainak varázsa megmarad szívemben belőle lélegzem eszem sírok gyötrődöm kitöréseim megismételhetetlen négysorosok haldoklom talán a könnyűlány-vers belém ölte a gyönyört évtizedek tömege miként rám nehezedsz most is s ajkad ajkamon belém fojtja a tiltakozást A vers kőbekió/tósa hatalom az a csönd amely a költőnek remetesorsot oszt nem írom a verset kőbe kiáltom azt mélyre mélyre hatalom az a csönd amely a költőt mezítelenül ágyába viszi tisztán s gyöngéden érinti ajkán a szót hatalom bennem a csönd szoborarcú napjaim közén ...
