Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - KRITIKA - Balla Kálmán: Búcsú a tegnap Holnapjától

amikor a november 17-e utáni korszak megkezdődött. Ebben a forradalmi kor­szakban minden újrafogalmazódik vagy megszűnik, ami nem a benne részt ve­vők akaratából állt fenn, s megszület­het végre mindaz, amit elgondolunk s meg bírunk valósítani. Így van az iro­dalmi életben is: ezért alakulnak új íróegyesületek, és születnek majd új la­pok, folyóiratok, könyvkiadók. Most már a tiltások elveszítették értelmüket, a korlátozásoktól is búcsút vehetünk. Ilyen korlátozás volt a Holnap is, sőt ilyen a fiatal Írók valamennyi folyóira­ta. Lesznek új folyóiratok, lesz Poszt is, de folyamodványok és kiskapuzás nélkül. Az új Poszt nem lehet nemze­déki, csakis minőségi folyóirat. Akár­csak — tegyük hozzá — az Irodalmi Szemle. Egyikük sem engedhet az igé­nyességéből, szerkesztői elképzelései­ből — még a kezdők rovatában sem. A fiatalokat pártolni kell, s ha írásaik megütik a kellő szintet, közzé kell őket tenni. Az Irodalmi Szemle szerkesztősé­ge ezután is várja a jelentkezőket és kézirataikat, ám a fiatalok Írásait együtt, egyenrangúakként fogja elbírál­ni és megjelentetni. Mindehhez pedig nem szükséges külön rovat — a Szemlé­ben sem! A fiatal szerzők vagy egyes csoportjaik emellett természetesen ked­vük és igényeik szerint hozhatnak, hoz­nak majd létre saját fórumokat: akár füzetek, akár antológiák, akár saját la­pok képében. Csak vállalkozó kedvű gárda kell ezután hozzá. A szabadság — a sajtószabadság is — hála Istennek, megvan már. Balla Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents