Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - KRITIKA - Kovács Tibor: „Vae victis”
Kovács Tibor Fogarassy László tanulmánya a Magyar Tanácsköztársaság honvédő Vörös Hadseregének a sikeres északi hadjáratot lezáró, az antant által kikényszerített június 24-ei pozsonyi fegyverszünet következtében beállt válságos időszakát, szervezetileg rohamosan bomló állapotát és illúziójukat vesztett politikai vezetőinek leköszönését írja le. A szerző ismerteti a proletárdiktatúra után Magyarországon keletkezett hatalmi légüres tér kialakulását, ennek a román hadsereg általi önkényes és törvénytelen kitöltését, amelyet egy rövid szakszervezeti kormánykísérlet után az ellenforradalmi korszak követett. Az 1919. júniusi események — következményeikkel — már részét képezik a Fogarassy László által részleteiben is tanulmányozott időszaknak. Tanulmánya katonai szempontból veszi bonckés alá a közel kéthónapos időszakot. Figyelme, meg kell jegyeznünk, nem terjed ki a Tanácsköztársaság társadalomszervező és modernizáló kísérleteire. Kötetét három fejezetre osztotta (Az első fejezet korábban megjelent a Történelmi Szemle hasábjain.) A két fejezetet e kötetben a szerző kibővítette egy harmadikkal, és a fejezetek elé bevezetést írt. A beveztésben Fogarassy a Magyar Tanácsköztársaság sikertelen júliusi tiszai hadjáratát ismerteti, melyet megelőzött Foch marsall ultimátuma. Az ultimátum június 23-án azt követelte a tanácskormánytól a békekonferencia nevében, hogy június 24-e reggelére szüntesse be hadműveleteit, és 28-áig vonja ki seregeit Csehszlovákiából. Természetesen párizsi előzménye van az ultimátumnak, hiszen június 22-én a német nemzetgyűlés megszavazta a békeszerződés aláírását, az Amerikát képviselő Wilson befejezte békealkotó munkáját, s a további tevékenység — így a Magyar Tanácsköztársasággal való leszámolás súlya is — Clemenceau vállát nyomta. A.francia békebíró már korábban küldött egy jegyzéket a tanácskormánynak, melyben megígérte azt, hogy ha a Tanácsköztársaság teljesíti az antant kívánságait, képviselőit meghívja a békefeltételek aláírására. A tanácskormány halogató válaszára Clemenceau június 13-án újabb jegyzéket küldött Kun Bélának, és felszólította a kormányzótanácsot, hogy vonja vissza csapatait a korábban megjelölt határok mögé. A jegyzék lehetségesnek vélte, hogy a román csapatokat kivonják a Tiszántúlról, ha a magyar csapatok kiürítik a Felvidéket. Clemenceau most már nem tett említést a tanácskormány meghívásáról a béke- tárgyalásokra. A jegyzékek után érkező Foch-ultimátum 23-ára igenlő választ várt; ellenkező esetben az antant hadat üzen a tanácskormánynak. Böhm Vilmos válaszjegyzékében elfogadta a fegyverszüneti ajánlatot. Ezen események következményeit mérlegelve írhatta a problémakörrel behatóan foglalkozó Fogarassy László, hogy „VAE VICTIS" (Fogarassy László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása)
