Irodalmi Szemle, 1990

1990/2 - BESZÉLŐ MÚLT - Móser Zoltán: Madarat mondok

azt, hogy ragaszkodik fészkéhez, és amikor jövő évben visszatér — a gólyával egyetemben — először a régi helyét, fészkét keresi fel. Hoz jó időt, vidám fecsegést, tavaszt, s mindezt aztán ősszel mintha magával is vinné. Talán ezért is írja Tompa melankolikusan:

„No bíz ezért fecske, gólya,

Ide se jöttetek volna!”

Arany János Háziuraság című, 1850-ben született versében a fecskék kitartó dalolásáról, fészekrakásáról példázat és példabeszéd gyanánt szól. A ház, ahol ő a forradalom és szabadságharc után meghúzta magát, kétszobás, rozzant parasztház volt. Itt lakott Arany — és Bodré kutya — társaságában egy fecskepár is:

„Sőt ami több, lakóm is Van, egy kis föcskepár, Mely sárfalamra, sárból, Szerény fészket csinál.

Mely nékem hajnalonként Friss dalia! fizeti Le a lakbért — s a szállást Igen szereti.

Három fészkét véré már Le a csintalan gyerek:

Most, a csüggedhetetlen! Negyedszer rakta meg.

Hajh! kezdem én is, melyet Vészek ledultanak, Reményim föcske-fészkét Építeni újólag ...”

A reményt megtestesítő, szimbolizáló fecskéről szól nagy versében Ernst Toller. A bebörtönzött német költőnek a reményt az adta, hogy cellájába befészkelte magát egy fecskepár. Ez adta az ihletet, és a Fecskék könyve (1922) című versének témája. A fecskék — miként a közmondások is őrzik és mondják — a tavaszt hozták, az életet jelentették a raboskodó költőnek, röptük és énekük a szabadságot példázta. De jött az ősz, a búcsú, ami nagy fájdalmat jelentett: a tél szelét, csöndet és nehezebb rabságot. De nemcsak bánatot hagytak itt a börtönlakónak, hanem biztatást is: a következő tavasz jöttét, a visszatérés reményét. A hosszú vers — amelyet Dsida Jenő fordított magyarra — biblikus hangon zárul: szinte olyan, mint egy Szent Ferenc-i ének:

Az „Isten madarának” mondott, és tavaszt, jó időt jelző, reményt és szabadságot jelentő fecskéről szóltunk népdalokat, szokásokat, verseket és költőket idézve. A rabéneket csak érintettük — külön tanulmányt igényelne a példák bemutatása, a magyarázatok —, de megemlítettük, hogy a hollóhoz és a pávához hasonlóan levelet, üzenetet visznek a fecskék a börtönből — legalábbis a gömöri, borsodi változatok ezt mutatják. (Innen vette címét Ujváry Zoltán gömöri balladagyűjteménye is.J

Befejezésként egy bukovinai keservest idézünk. Bár itt nem fecske, csak madár

„Nyaram kozmikus társai, ti legédesebbjeim, ti legközelebbiek, ti legtávolabbiak,

alázatos hálával gondolok ajándékos szerelmetekre.

Állatoknak hívnak az emberek titeket, s valami fönnhéjázó reszket a hangjukban, amikor kimondják: állatok.

Ó, mekkora dőreség!

Én megtanultam, hogy áhitatos legyek megnevezhetetlen állatvoltotok előtt.”