Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - FÓRUM - Popély Gyula: Van-e szükség csehszlovákiai magyar történetírásra?
önismeretének elmélyülését elősegítő témakörök kutatása lenne az elsődleges feladat. Az intézményesített történész-kutatómunka eredményeként megszülető első néhány monografikus témafeldolgozás után hozzá lehetne látni a Csehszlovákiában élő magyarság történetének szintetizáló komplex feldolgozásához. Az ilyen jellegű, a nemzetközi tudományos elvárásokat is kielégítő munkák válhatnának a csehszlovákiai magyar történetírás komoly erőpróbájává. Tudatosítanunk kell azonban, hogy az itt vázolt feladatok megvalósítására csakis akkor nyílik reális lehetőség, ha annak meglesznek a kellő politikai feltételei, tehát ha Csehszlovákiában is hiánytalanul érvényesül a nyíltság és demokratizálódás szelleme. Tudatában vagyunk annak is, hogy ez sajnos nem magától értetődő folyamat, de végül mégiscsak az egyetlen olyan járható út, amely előre visz. Természetszerűleg mindez feltételezi a hatalom részéről megnyilvánuló mindenfajta politikai protekcionizmus és a társadalmunkban még mindig burjánzó kontraszelekció felszámolását is. Megítélésünk szerint tervezetünk társadalmilag szükséges, szakmai szempontból pedig reális és megvalósítható, így tehát csakis a hatalom illetékeseitől függhet annak méltányos elbírálása és realizálásának lehetővé tétele. Az itt vázolt problémáinkat annak reményében öntöttük formába, és hozzuk nyilvánosságra, hogy a csehszlovák államhatalom az eltelt több mint hetven év alatt talán már felkészült a nemzetiségi kérdés európai színvonalú kulturált kezelésére, s már nem a nemzeti kisebbségek fokozatos asszimilálását, hanem azok életfeltételeinek nagyvonalú védelmét tekinti saját nemzetiségi politikája kiinduló pontjának. JEGYZETEK: 1 Fábry Zoltán: Stószi dé.előttük. Bratislava 1968 18. old. 2 Szabó Iitrán: A magyarság életrajza. Budapest 1941. fi. old. 3 Vö: Tótii Káro'y; A tudomány helye a csehszlovákiai magyar szellemi életben 1945 után. In: cf-Lapok, 1988. 6—7—8. sz. 56—61. old. Pozsony, 19H9. május 1.
