Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Mészáros László: Az egyensúly pillanatai (aforizmák)
Kínai motívum, hetvenkilenc március elején: aki nem akarja elveszíteni az arcát, könnyen elveszítheti a fejét. Az igazi gondolkodó sok mindenben kételkedik, de abban nem, hogy mások is képesek gondolkodni. Sok korlátnak a korlátoltak az okai. Az ostoba királyokat mindig meglepte a nép lázadása. A tudományirányítás problémájához: szabad kutatást csak szabad emberk végezhetnek. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi veszélyesebb: az atentátok vagy a potentátok? Civilizációs nyavalya: annyira félt a ráktól, hogy infarktust kapott. Egyesek annyira aktívak, hogy dolgozni már nincs is idejük. Egyesek a fizetésüknek megfelelően morgolódnak, mások a fizetésüknek megfelelően hallgatnak. A vezetőnek a holnapért kell élniük, nem pedig a tegnapból. A világot nem lehet végérvényesen megváltoztatni. Végérvényesen csak elpusztítani lehet. A szakadék előtt több lépést is hátrálni kell. Az üres fejek könnyebben bólogatnak. Nem az elszállt évek teszik múlékonnyá az életet, hanem a közelgő halál. Enyhén szólva furcsán hat, ha ugyanabból a szájból először azt halljuk, hogy minden mindennel összefügg, aztán pedig azt, hogy az egyik eseménynek semmi köze a másikhoz. A becsület csak annak parancsolhat, aki hallgat is rá. A jó kádermunka alapvető feltétele a jó káderek és a jó káderes. Minden valóság realizált lehetőség. A történelmi alternatívák tehát valósak. A szocializmus építésének nincs „helyes útja”, csak helyes iránya, hisz az utat mindenhol csak most vágják és építik. A legtöbb kutatóintézetben a legtöbben csak a saját jólétüket kutatják. Ha a hazugságot százszor is el kell ismételni, hogy elhiggyék az emberek, vajon az igazságot hányszor kell elismételni?
