Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Haraszti Mária: Huszadik századi csendélet (elbeszélés)
Huszadik századi csendélet — Vágom a fát hűvös halomba — morogja a nő, és ingerülten továbblapoz. — Mi van? — mondja a férfi. Nem figyelt oda. A képernyőn képek peregnek. — Mi lenne? — sziszegi a nő. — Mondtál valamit. — A képernyőn tarka mezbe bújtatott figurák üldöznek egy gurigát. — Újságírásunk jelmondatát idéztem. — Aha — módja a férfi, miközben egy tábla csokoládét hámoz ki dupla burkából lassú, tapogató mozdulatokkal úgy, hogy közben egy balról jobbra tartó akciót figyel izgatottan. — Azannya! Kapufa. — Kibontakozás — mondja a nő, és kiveszi a férfi kezéből a csokoládét. — Mi? Ezt elszúrták ezek a balfékek — mondja a férfi, és tör egy darabkát a kisasztalon várakozó csokoládéból. — Csokoládé. Csönd. — Mondom: CSOKOLÁDÉ. — Mi van? — fordul oda a férfi értetlen arccal. — Csokoládé. Ne majszold azt a csokoládét, mert idegesít. — Miért? — Mert eszembe jut róla a Csokoládé. — Milyen csokoládé?! — A Taraszov-Rogyionové. Téged nem idegesít? Vagy kiment a fejedből? — Te meg vagy húzatva — fordul vissza a férfi a képernyő felé. — Ha ennyire nyomasztanak az olvasmányaid, járj inkább sétálni... — Szmog van. Tudod, hogy minden este szmog van ... Megint egy támadás. Most jobbról balra. — Meg kell őrülni! Ilyeneket írnak! Azt miért nem írják meg, hogy széttaposták őket a tankok, mint valami... — összecsapja az újságot. — Málnalekvár. E. A. Poe — vihog fel idegesen. Csönd. — Elmegyünk Olaszországba? — kérdi aztán. — A világbajnokságra? — No persze. Olaszországban a világbajnokságon kívül nincs is semmi Haraszti Mária