Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Kőszegi F. László: Gulag (vers)
Kőszegi F. László GULAG IAlekszander Szolzsenyicinnek) Vannak emberek, akik szavakból kötelet sodorva menekülnek az önkény elől. Viszonylag tartós az ilyen szabadság. Mások szavakból ácsolnak viskót. Megbújnak benne, ha süvít odakinn a jeges, dermesztő sors. Megint mások a szavak hazugságát mint baltacsapást osztogatják, néhány igaz gyertya fényénél. Mindezek fordítottja is igaz lehet. A könyv, amelyet dermedt szívvel olvasunk, a GULAG. Az ARCHIPELAG. Évtizedek gyanúját, a számokat teszi érthetővé, ezzel elhihetővé. Mert fásultak voltunk, a számok kellettek, mintha nem volna elég az iszonyat maga. A gyökereket fedi fel a könyv sok évtizedes hazugság avarja alól, amit a fa, melyen az évszázad legkeserübb gyümölcse termett, hullatott maga köré. Elpusztulnánk, ha meg nem értetné velünk Szolzsenyicin, hogy csak a mérget, a mérget voltak képesek szívni a Földből ezek. Megdöbbenünk, hogy első olvasat közben azon tűnődünk, mit tennénk magunk, ha ... még nem is azon, hogy ki kell irtanunk ezt a fát gyökerestül. Megértjük azt is, hogy a könyv megírásával megkezdődött az Ember győzelme az anyag felett. Tovább gondolva nyilvánvaló lesz, hogy bármi is történt tegnap vagy történhet velünk majd holnap, a napok mélyén összefügg a gyilkos ARCHIPELAG-gal. S ez már lelepleződött. Mert ahol golyó vág viselős anyák hasába megfellebbezhetetlen gyilkos közönnyel, a fölénnyel, mely által számmá válhat maga az Ember, és a kiskorúak életük két-háromszorosát élhetik le
