Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Fantazmák 1 85. József (is) saját gondolatai világaként "éli világát", amely azonban reménytelenül megosztott. A karám-ügyet jól kispekulálja, de nem gondol arra, hogy ez az ő gondolata esetleg nem fog egyezni a világ eseményeivel. Épp úgy, ahogyan arra meg már végképp nem gondol, hogy az önmagáról szóló gondolata, amelyet végig sem gondol, mennyire egyezik ővele magával. Pedig gondolata a világról épp annyira lehet hatékony, amennyire nemcsak annak egyezését, hanem esetleges eltérését is fel tudja mérni. De világról szóló gondolatának különbözését a világtól, nagyjából, épp annyira tudja csak felmérni, amennyire fel tudja mérni önmagáról szóló gondolatának egyezését önmagával. Márpedig nem nagyon kétséges, hogy ezt egyáltalán nem fogja tudni felmérni, ha egyszer nincsenek is ilyen gondolatai. 85.1 Ha meg lennének, az már egy más történet volna. Mennyit kell engednünk önnön méltóságunkból, hogy elszenvedjük azt az ismeretet, mely szerint: 8dl az emberek saját önérzetükkel taposnak egymásba?! 87. "Ne bánstsatok!" - nyitja gyilokra a száját. 88. Ha egy regényben a hős, sorsa szellemében, tévesen cselekszik, és végzetébe rohan vagy nevetség tárgyává válik, értelmes-e vajon azt mondani, hogy nem jó a regény, mert hülyeséget csinál a szereplő? így állunk mostan a gondolatokkal. 89. A fantazma: a gondolat mint hős. 89.1 A fantazma: az "embertől megszabadított" gondolat. 89.2 A fantazma: az emberi kizárólagosságtól mentesített gondolat. 89.3 A fantazma: a gondolat mint Alternatíva. 89.4 A gondolatok így közvetlenül találkoznak egymással, nem az őket hordozó embertestek közvetítésével. 89.5 És talán már olyanok, hogy nem is lehet róluk testi közvetítéssel beszélni. Mert olyanok, hogy lemondtak egymásért és az életért az ő kizárólagos testükről. Mert küzdelmük velejárója és feltétele és mineműségük meghatározója lett érintkezéseik közvetlensége. 90. Ahhoz, hogy a gondolatok megszabaduljanak a testtől, a testbe be kell szállnia a MÁSIK gondolatnak, a gondolat másságának. Ehhez viszont mindegyik gondolatnak olyannak kell lennie, hogy tagadja bár a másik gondolatot, de ne zárja azt ki (a testből). 90.1 Amíg azonban nem ilyen a gondolat, addig csak egyedül fér meg a testben. És tovább: az ilyen gondolatú test a másik testet sem tűri el, mert más testben éppúgy nem tűri a más gondolatot, mint önmagában. És ez a Történet.
