Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Fantazmák 1. beigazolódott balsejtelme, a lány halott volt, méhében a gyermekkel Fáradtságtól kábultan dőlt a műszerfalra, de rögtön magához tért, mert véletlenül bekapcsolta a szirénát. Eszeveszetten nyomogatta a gombokat, és mikor végre csönd lett, egyszerre beindult az ablaktörlő. "A szentségét, valamihez hozzáértem, de nem tudom, mihez-r- mormogtam magamban megrökönyödve, miután akaratlanul sikerült az, amit akarva nem tudtam. 53. Mivel csak azt tudom, hogy írnom kell, és nem tudhatom, miért írok, mit írok - olyan idő ez, amikor nem "írok az életemről", hanem az "írás az életem". 53.1 Azért kell írnom, mert vagyok. 53.2 Ha kerget a kutya, akkor futni kell. 53.3 Ha megéheztem, akkor enni kell. 53.4 Ha pedig vagyok, akkor írni kell. 54. Problémák reménytelen spektrumával élünk együtt. 54.1 "Valamit" nem tudunk, de annak értelmében küzdeni kényszerülünk. 54.2 És amink van, csak "másoktól" vehetjük el. 54.3 El kell mennünk bevásárolni, hogy vegyünk kenyeret, amit belétehetünk a szánkba, és akkor élni fogunk, pedig nem tudjuk, hogy miért és miért?! 54.4 Meg kell küzdenünk másokkal a kenyérért. 54.5 És meg kell küzdenünk - önnönmagunkkal, hogy belétegyük a kenyeret a szánkba! 55. Olvasom írásomat, és szavakkal dokumentálom szavaimat. És ahogy "beledokumentálok", az is írássá válik. Amikor tehát tovább olvasom, már azt is olvasom, hogy írom, azt is, hogy olvasom, és azt is, hogy mindezt dokumentálom. 55.1 Dokument-álom. 56. Az apám kőműves volt. 56.1 Én szabad-kőműves vagyok? 57. Azt szeretném remélni, hogy nem kell testi cselekménnyel asszisztálnom a gondolatok kalandjaihoz. s?! Hiszen a test már csak ámuldozhat, hogy még mielőtt valami baj érhetné, már más veszély fenyegeti! 57.2 Egy drámahossznyit már nem lehet össze-függni. 57.3 Mire az év elmúlna, már rég fél három van. 58. Van, aki azt mondja, amit akar. 58.1 Van, aki kereken nem számol azzal, hogy a szavai mindig másról is szólnak.
