Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Farnbauer Gábor: Fantazmák 1. (gondolatok regénye)
Farnbauer Gábor 6.2 És akkor...: o (Hősünk elfogyott, de szavai megszaporodtak. És remélj ük, hogy magukért fognak beszélni.) 7. MIKOR VAN MOST? 7.1 Az elsodró jelen pillanata. 7.2 Idő-utazás. Másságbalépés. Identitás-kirándulás. 7.3 Amikor magammal rántom magamat, és nem én tudom, mivé leszek? Mássá leszek, és az a Más fogja majd tudni? AZ lehet egy másik gondolatom. Egy másik ember gondolata. Az egy másik ember? Egy másik ember hátsó gondolata? 7.4 De legyen itt a "gondolkodás". 7.5 De az itt micsoda? 7.6 Hol itt? 7.7 MI AZ, HOGY HOL? 8. Magányos, mert nincs senki kívüle. Egy magánynak épp ez az illemtana, hogy senki ne maradjon belőle ki. 9. Sok gondolat bánt engemet. És az írás "a" gondolkodás ösztönének enged már, amely "egy" mozdulatnyi, szemvillanásnyi kalandra ösztökél hevesen: létezni! Attól kezdve nincs mit tenni, attól kezdve egyetlen lépés körül kering az életút. Attól kezdve csak írni lehet. 9.1 Mert mielőtt valami baj érhetne, már más veszély fenyeget. 10. Amikor ezt olvasom, miért írok? iái Miért írok? 10.2 Csak szavakkal kezdhetem el a szavakat. m3 Amikor ezt olvasom, azért írok, mert csak szavakkal kezdhetem a szavakat. 11. Egy-egy ember hordozza a maga gondolatát. Tűzbe megy érte és egyebek. Emberről szólva a gondolatáról szólunk így. És az ő szavai is az ő gondolatáról szólnak. De más testek, és más testek más tettei nem az ő gondolatáról szólnak. Más gondolathoz másik test, másik ember támad. És az is tűzbe megy érte és egyebek. Akkor pedig keményen megbotránkozik egyik a másikon, nem lévén számára, hogy amaz mást nem tehet. 12. Hordozza a test a maga gondolatát, hordozza, mint a keresztjét. Habár hogy keresztje legyen, még más gondolatot is magára kell vennie, de az olyan legyen, akárha másik emberé volna. És ha már kettő így EGYBEN van, a TÖBBI jön magától, mert a baj nem jár egyedül, és ha csapás, hát legyen hetedíziglen. m Ott áll tehát az emberünk. Mert ennyi felé már csak állni lehet. Roskadásig tele van gondolatokkal, hogy már üres is tőlük. Már nem hordoz most semmit, Esctaer! Escher!
