Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Dusza István: A modellező regényíró (Duba Gyula: Aszály)

A modellező regényíró

új-népiességre utal regionalizmusa (amely szinte minden Duba-regényre jellemző), a falunak mint közösségnek az ábrázolása, amelyben a hősök legfeljebb valamifajta „tükröződések“, de nem autonóm emberek. így aztán az embert át- passzírozza a történelem rostáján. Az írói fikció hiányát bizonyítja az az irodalmi tény, hogy az ún. szlovákiai magyar regények egyikének szerzője sem ragadta meg a kitelepítettek sorsát, lelkivilágát. így aztán nem véletlen, hogy ezek az élményregények valójában erkölcsi és életmodellek, s így a mindenkori valóság utólag teremtett mítoszainak irodalmi megjelenési formái.

Az, Aszályt olvasva nem véletlenszerű az ismertség érzése. Az az olvasó, aki Duba Gyula valamennyi regényét és esszéjét olvasta, hamar ráérez az ismert írói módszerre, amelyet a bizonyos mértékig újszerű forma sem frissít fel. A regény stílusát, formai megoldásait figyelve felismerhető, hogy a szerző csupa kétely, bizonytalanság. Formai véletlenszerűségek, meredek stílusbeli váltások, a fikció, az élmény és a tényanyag önkényes vegyítése jelzi erőteljes alkotói útkeresését. Ebben a regényben az alkotás csodáját az írói mesterkedés helyettesíti. Duba is azt a regényírói attitűdöt képviseli, amely a történelmi, politikai, szociológiai meghatározottságokat a szubjektív élményre visszavetítve valamiféle történetre igyekszik változtatni. Nem véletlen a regény egészében az eleve sorsszerű elrendeltetés vegyülése a visszatekintő történetiség tendenciózusságá- val. így ennek függvényében jelenik meg az erkölcsi rendszer is, pedig ez utóbbi független a mindenkori sorstól és történelemtől.

Ne csodálkozzunk ezen! Az Aszály egy minden megnyilvánulásában irodalomellenes kor társadalmi és politikai válságszakaszában született. Ezért is mutatható ki rajta mind formai, mind tartalmi elemeiben az elvárásoknak bizonyos mértékig való megfelelés. A háromrészes regénynek a III. fejezete „vörös farok“, amelyben a szerző lekerekíti a történetet. Munkáskörnyezetbe viszi el a főhőst, és valamifajta új időszámítás kezdetét jelzi a fenyőfa dobozban megtalált zsebóra megjavíttatásának szándékával. 1948-ban a magyarok számára mindenképp új időszámítás kezdődött. Az persze nem derülhet ki a regényből, hogy a megjavított zsebóra azóta többször elromlott. 1989. november 17-én végleg. Új órát kellett vennünk. Ez már más regényidőt mérne, ha...