Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Hajtman Béla: Miserere (elbeszélés)
Hajtman Béla hában is, ruhátlanul is, teljesen mindegy, csak hiba ne csússzon a vezénylésbe, mert akkor mindketten lebukunk. Annyira elkalandoztatnám olvasómat, hogy ne kelljen elbeszélésemre figyelnie. Ha erre képes lennék, nem kérdőjelezném meg tehetségemet. Úgy döntöttem, még nem írom meg a régóta készülődő, karmesterről szóló történelmet. Annyira nem vagyok jó, hogy eltereljem magamról a figyelmet. Leginkább az éjszakai műszakoknak örülök. A gépzaj mintha nem háborítaná annyira a lelkeket. A lámpafénynél keringőző lepke- és szúnyoghad alatt a barna testre öltött fehér köpeny kontrasztja élesebb, izgatóbb, csábítóbb. A távoli tücsökzene be-becirpen a kivilágított üzem gyümölcsleves udvarára, a hagymamosó gép hasító-metélő diszharmonikus gépneszébe. Az országúton erős fénysugarat kibocsátó zöldség-gyümölcsszállító, lomha testű kamionok zúgnak el. A targoncával berollerezek a raktárhelyiségbe. Egyenesen a pléhkádakat, üvegeket mosó fejkötős lányok gumiköpenyei alá. A fesztiválváros KEH szállodájának halijában a csehszlovákiai magyar költő a portással sakkozik. A lovak kiüttetnek? Megvárom. Újra itt vagy velem. A krumplit hámozod, a melegedő vízbe csobbantod. Hűtőszekrényt nyitsz. Kolbászt metélsz. Életed első rakott krumpliját készíted. Fütyörészel leplezett izgalmadban. Igen, tejfölösen szeretem. Öntesz a házi hetvenfokosból. Ma a lift sem zörög, az öregasszony sem köhög. Skatulyalakásunk megsercintetlen gyufaszálai vagyunk. Koravén szerelmesek. Ördögadta jegyespár. „Gyere, kóstold meg. Elég puha a krumpli?“ Egymáshoz rendelt gyufaszálak. Olyanok, mint a többi. Dobozvilág falai közé zárt békés magányosok. Egymáshoz koccanthatok, kirázhatók, meglobbanhatók. „Szagold meg a tejfölt. Nem romlott?“ Mint a sušicei díszszálak. Vastagok, erősek, dúsfoszforosak. Vadgesztenyébe puhán behatolók. Ablaküvegen gyúlók. Végigégők. A könyvjelzőként használt képedre nyitom fel szemem. Nagyon örülök, hogy már nem vagyunk együtt. Örülök, hogy nem tudtalak meghódítani. Pedig menynyire akartam, kedves FÉ. Széthullott kapcsolat. Csak nehogy elkezdjek siránkozni, magamat csapnám be. Nagyon jól megvagyok nélküled. De hisz ezt te is jól tudod. Hajlamos vagyok Seress Rezső-dalszövegeket idézni. Felmentelek ez alól. Nádas felizgat. Emlékül, szeretkezéseinkre gondolva, testemből kivágyakozó magjaimat neked küldöm. Szinte jobban érezlek. Szavaimat semmibe vetted, íme cselekszem. Vigyázz, nemcsak a bélyeg ragad. Önszeretettel, Hegyi.
