Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - HOLNAP - Szászi Zoltán: Visszavár a hét határ (elbeszélés)
Szó szí Zoltán Visszavár a hét határ Beetetés A tenger ugyanolyan, mint az indulás napján. A kikötő placcán pórok tekeregnek félrészegen, sajnálva a sok jó sózott húst, amit felpakolnak a hajók gyomrába. A tenger tehát ugyanolyan. Az ég is hasonló valamihez. Vigyázva múlik a perc a kronométer számlapján. Ami kortalanná vált már az idők végtelen sodrában. Visszavárom a lemmingeket. Régen elindultak. Értesítés nélkül vízbe vetették magukat, úszni kezdtek, úsztak, úsztak, szépen elúsztak. A népség felét megzabálták a cápák. Ami megmaradt belőlük, arról sem tudjuk, él-e, hal-e. Azt se tudom lemming-e még a lemming, vagy már zakó vagy garbó vagy zserbó?! Lehet, hogy már hering. Lágy húsú, szétfőzött gerincű, hallgatag, bölcs, meghunyászkodó olajos hal-konzerv. Pedig a lemmin- geknek egyszer vissza kell térniük! A tengert se látni már. A fű is elfogy. Repülök. Előttem kávé, felszínén apró felhőkben tejszínhab. A poháron ujjlenyomat. A légikisasszony gyerekkorában csúnyán megvágta az ujját. A motorok békésen búgnak. Lent világítótornyok fénylenek. A világtenger őskontinensei ötmilliárd éve már lassan, csak távolodnak és közelednek. Tehát nekem huszonkét év miatt nincs mit veszekednem. Szóhoz sem juthatok. No nem! Várom a lemmingeket. A lemmingek pedig whiskyt isznak, eljutnak Grönlandra, hülyére eszik magukat szép, lágy, zöld fiivecskével, eldobják a körmeiket az egyoldalú táplálkozás eredményeként, kihull a műfogsoruk, és golyvásak lesznek a rádioaktív tejfölös-túrós csuszától. A Föld fényesebbik felén repdesnek a sirályok. A tenger most olyan, mint Tangerban. Pedig Hel- senki felé repülünk. A Hold átsüt a koponyákon, beül a szemüregbe, átvilágítja a nagy csendet, kifeszíti az idegpályákat, és megmerevíti a lemmingek bajuszszőrzetét. A lézerfegyver kicsit megdobja a gépet. A tárgyak atomjaikra esnek szét. A gondolat is atomjaira esik. Furcsa, hogy már nincs is agy, és még mindig hallja önmagát. Lent már közelít a víz. Változatlanul repül a pohár. Rajta hihetetlenül jól kirajzolva az ujjlenyomat. Pedig Helsinki sincs már meg. Csak a pohár. A térképek elindultak a nyomdákba, s fellázítva a glóbuszokat is, minden határ eltörlését, vala
