Irodalmi Szemle, 1990
1990/1 - HOLNAP - Hajdú István: A Bao A Ku (elbeszélés)
lis fikció-e a lét küszöbén. Nem maradt más számára, csak az, hogy összekösse a misztikumot saját énjével, valami kompromisszumos igazságot találva, megnyugtatva új érzéki ismeretekkel lelkét — a kételkedőt. Ha álmából indult ki, és nem a tisztalelkűségből, hiszen abból nem indulhatott ki (annyiszor felrúgta, meggyalázta már a tisztaságot), akkor A Bao A Ku-nak ott kell lennie a legalsó grádicson. Várja őt, mert csak ő láthatja. A Bao A Ku majd naponta felkíséri az ajtóhoz, netán bejön a lakásába? Tudta magáról, hogy hosszabb ideig nem tudja elviselni mások jelenlétét, pláne nem egy hallgatag, természetfölötti lényét. Remegés járta át még a gondolattól is, hogy ez a valaki belelát leikébe, tud minden cselekedetéről, csak jót és szépet vár tőle. Saját szabadságát nem volt hajlandó feláldozni semmiféle magasabb érdekeknek, még ha A Bao A Ku csak a barackbőr finom simogatásával és ragyogásával volna is jelen. Így jött rá fokozatosan arra, hogy tisztaság, szeretet, jóság csak külsőleges, személyébe táplált megnyilvánulások, melyekbe magányában kapaszkodott. Egy gyökeres véitozás, még ha csak jelenléti is, alaposan felkavarja megkérdőjelezi eddigi tapasztalatait. Tehát szabadságát csak gonoszság, utálat és romlottság által válthatja meg? Vagy az egyedüllét, a gondolati és testi szabadság a mérleg egyik oldalán ellensúlyozná a magasabbnak való alárendeltséget a másik oldalon? Eddigi hite megingott, és ez hozzásegítette a megoldáshoz. Lassan, megnyugodva ballagott hazafelé. Madárfejét ide-oda kapkodva kikerülte a rá leselkedő utcai veszélyeket. Kezét zsebre dugta, orrán keresztül belekóstolt a levegőbe. Nem érezte az idegen gázokat. Számára már minden megváltozott. A bejárat előtt nem törült lábat. Először használta a lift hívógombját. Liftbe szállt, és megszabadult füldugóitól. Szabályos berregést hallott. Kiszállt, s közben megkereste kulcsait. Bement a lakásba, az ablakhoz lépett, és összeszűkítette szemeit. E o <3 a n < có O C a k a
