Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

Család és anyanyelv

roktól. Azért így parancsoltak. 1956 után, amióta Österreicher vagyok, szabadon beszélhetek németül. Rokonaim itt a szomszédos faluban, de már Burgen- landban, mind németül beszélnek. Magyarul már csak néhány öreg tud.

Nemcsak a határ másik oldalán történt ez így. Bécsben is elhallgatott félelmében anyanyelvén egy magyar asszony.- 1938-1955 között nem beszéltem magyarul. Féltem. Kerültem a magyarok társaságát. Ugyanis 1938-45 között az üzemet, amelyben dolgoztam, németek vezették. Ahogy megszállták Ausztriát, azonnal elfoglaltak minket. 1945 után aztán jöttek az oroszok, és az 1955-ös felszabadulásig közöttük dolgoztam. Képzelheti. milyen munkahelyem lehetett. Régen se, később se volt jó a sok magyar kapcsolat. De most már beszélhetek magyarul, s amint látja, talán nem is felejtettem el egészen.

Bizony nem felejtett, egy cseppet sem. Persze a magyar kapcsolatok problémát jelenthettek később is. Ausztriában a hivatalokban ritkán, de az odaát élő rokonság esetében a katonaságnál már gyakrabban.- Férjemmel és gyermekemmel magyarul beszélek, férjem a gyerekekkel németül. Ehhez jön még a nyelvkeverés. De mit csináljak? Férjem pozsonyi német magyar, én soproni poncichterek gyereke vagyok. Férjem mindig azt mondja, ő pozsonyi, ezért tudja: három nyelvet könnyen elsajátít az ember, főleg, ha gyerek. S minél több nyelv, annál több ember. Persze nem úgy. ahogyan azt Mind- szenty mondta egyszer Ausztriában, hogy „nem hibáztatható a befogadó nép nyelvének ismerete". Mert annak elsajátítása elemi kötelessége mindenkinek. Ezt csak a butáknak kell magyarázni. De nem szabad elfeledkezni az anyanyelvről!

Persze, ha csak anyanyelvről lett volna szó. nehéz lett volna tovább boncolni a kérdést. A pozsonyi német származású magyarnál és a soproni németnél.

Bécsben egyszer alkalmi szülői értekezletfélét tartottunk a kétnyelvű nevelésről. A résztvevők egyetértettek abban, hogy minden szülő megkárosítja gyermekét. ha megfosztja szülei anyanyelvétől, függetlenül attól, hogy azt anya- nyelvként. vagy második nyelvként tanítja. „A nyelvtanításból, illetve annak tagadásából a szülők hazájukkal kapcsolatos állásfoglalására is következtetni lehet". mondta az egyik résztvevő. „A nemzetiségi vegyesházasságoknál a nyelvkérdés sokszor a szülők közti harmónia kérdése", hangoztatta egy másik. A kétnyelvű szülők az iskolában több esetben a pedagógusok meg nem értésével találkoznak. Sőt. kifejezetten soviniszta véleményekkel is szembesültek már néhá- nyan. Nem áll hivatásának magaslatán az a pedagógus, aki adott esetben egyéni egynyclvűségét leplezi a többnyelvű gyerekek megszólásával. Jugoszláviai magyar vendégmunkás szülők figyelmeztették a jelenlevőket, hogy a ragaszkodás nemzeti nyelvhez cs kultúrához emberi szabadságjog. Ezzel a joggal élni lehet és kell is Ausztriában. Ha valaki nem él a lehetőséggel, magára vessen. A felelősség a szülők vállán nyugszik.

A beszélgetés során szóba kerültek a nyelvtanítási segédeszközök. Többek véleménye szerint - a nyugat-európai országokhoz viszonyítva - a nyelvápolás és a magyar nyelvtanítás terén Ausztriában történik a legkevesebb. Ennek oka azonban kizárólag az itteni magyar körökben, csoportokban keresendő.