Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Soóky László: Egy kő (vers)
Soóky László ülsz majd a pádon mindannyian ott ültök vádlottak néztek a fecskék után megalázó volt az idei tavasz a tél elhajigálta istennyiláit a februári jégverés orkán váratlanul ért máig nem bírom kiheverni fiam is egyre keres az udvarban rozsdás szöget talál eldobott kalapácsot ez nem az apa mondja tudom mondom egyre elszántabban temetünk égetjük a faggyúvirágos koszorúkat tuskók lobbannak lángra a mama is csak táblából a minap megvetette az ágyadat rajtacsíptem soha tán még így nem leltünk egymásra messzire kerültünk testben lélekben hitben csodavárásban
/
