Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Soóky László: Egy kő (vers)

régóta baszás esténként vigyázok a dűlőutakon nehogy a hentergő párokat elgázoljam szent ágyékfájdító irigység ahogy az őzbak zihálva kurizál loholva hág latens magzatot amely bizonytalan hiszen ősz és tél és tavasz és délceg vadász ha csőre tölt és lesben áll újhold araszol tudom mondtam már hány magyar és hány katasztrális mely negatív ha a szoci arra jár hektár nektár kicsupált föld-agy nemzedék ékességünk a nyelv ha bűn is jó magyeri úr amerikás jenki fasza a rím ha senki a pápaszemes kobra a kerítésre szegezett fapofa (előbb dankasirály ua.) telefonpóznára szegecselt gusztustalan nimbusz a deklarált (gör.) mítosz (gör.) a burok hurok a fojtogató nagy közös akarat egyetlen fallosz (phallosz, gör.) a totális vagina (lat.) a nagy magyar blokk a provinciális szabad gondolat khm barak lászló magyar költő mondja „Uram, mi mindig rossz lóra teszünk.“ ez van valakinek gondolkodnia kell mindannyiunk helyett látod fater (néhai) ez egy valódi forradalom lőnek a derék nagybajszú magyarok magyarra lőnek mint a hétszentségeskurhaúristen és céloznak ám mert az nemmegycsakúgyvaktába bizony fater én lettem a céltábla egy sam schepard nevű amerikai már húsz évvel ezelőtt illinois államban látta a lényeget „De a szín közepén ott a kis karám s benne a bárány.“ a murray fivérek a kilimandzsáró legtetejét vívták keményen a farukat dühödt orrszarvú böködte yes mondták s azt is hogy oké mi ordináré veretes balkáni fajta s mi több előkelő kriptomagyarok beszariság kizárva megfélemlített reszlovakizált s bűnös